Szerzői előszó

Sosem gondoltam volna, hogy eljutunk idáig. Egy mérhetetlenül zseniális mestermű végére, amit persze majd csak az alkoholban fulladozó utókor fog elismerni teljesen. Talán sosem volt teljesen koherens, ami azt illeti a végén azon lepődnék meg a legjobban, ha lenne valami értelme. Erre az igazat megvallva sohasem törekedtem, sem a szándék nem volt elég szilárd, sem a véralkoholszint elég alacsony. De mindig is az lebegett a szemem előtt, hogy legyen egy kis infantilis lelke.

Elég elöljáróban ennyi.

Most pedig bekeverem vbk-nak, azt a házibort, amit két éve nem mertem kinyitni. Vagy ez lesz a legmonumentálisabb clusterfuck finálé, vagy... elég az első opció. A kocsmalegyek bátorságával előre!

A Semmi

Félbarack az irdatlanul nagy büdös végtelen feketeség síri begyében lebegve a zsebeiben turkál.
- Hol a fenében van? Mennyit segítene, ha a zsebem sem lenne majdnem feneketlen. - mormog magában, majd a keze megtalálja a hidegen csörgő kulcscsomót. - Eddig rendben vagyunk. Merre vagy te szexi dög? - nyújta előre a kezét, markában egy fekete kavicsszerű tárggyal.
Az első pillanatokban semmi sem történik. Aztán felragyog a semmi, majd egyre jobban összetömörödik. Egészen addig, amíg ott nem áll a vakító fehérség parkolójában egy...

A vendégszeretettel átitatott domboldal

Eve hanyag eleganciával fejti le inas testéről a rátekeredett acélpaneleket, majd egy kellemesen feszültségmentesítő "hogy baszódna meg" elsziszegése után, nagyot fújtatva az eszméletlen Konghoz botladozik. (Azt lehet hanyag eleganciával? Persze, miért is ne.) Bosszúságát elengedve egy lágy csókot lehel a kapitány barázdákkal kanyonizált (Nem akarom fényezni magam, de... de.. na? Naaaaaaa!) homlokára. A majomembernek hirtelen felpattan a szeme:
- Áh, a picsába! 
- Mi az? - hajol felé Eve.
- Rémálmom volt.
Eve megvetően a derekára akasztja Terry leszakadt hókarjait.
- Nem a csókod miatt kedvesem. - menti a menthetőt Kong. - Inkább a jelenléted... - Eve felhúzza a bal szemöldökét. - ...et övező lidércnyomás. - fejezi be.
- Hát, ez nem lett jobb. - mászik ki az irányítópult klaviatúrájának Ctrl és Shift billentyűinek árkából Pangea J.
- Ezt a lidércet választottad... hát nyomd! - veti rá magát az urára Eve.
- Ez valami baleset utáni stressz szex, amit nem értek, és amiből kérek, vagy...? - kezd bele Béla, de Terry azonnal az ajkaira veti magát.
- Emberek, vagy ilyesmi! - emeli meg a hangját Packur. Vár ránk egy finálé, és nem kellene idő előtt elmenni. Ez irgalmatlanul nagy csata lesz bassza meg, és semmi szükség poszt-koitális remegő térdekre.
Pangea J megáll a Space billentyű hosszú pallóján, ami meg sem süllyed a testtömege alatt:
- Lehet, hogy ma nem baszunk így. Lehet, hogy talán rábaszunk. Lehet évtizedek múltán ránk sem basznak majd. De az biztos, mint, ahogy itt állok ezen a szaron, ami meg se moccan, hogy kibasszuk azt az acélajtót... - mutat a VakUndVilágtalan félrefordult ajtajára, amit bebaszott a domboldal. -...és megbaszunk mindenkit úgy. Utánam hát és... - száguld ki az ajtó résén a felspanolt manó.
- Hát ez elment. - néz utána Packur.

A Hordától még mindig délebbre

- Mintha még mérföldekre lennénk - állapítja meg Bru.
- Az lehet, de most nem adhatjuk fel! Odaszálltak le. Száguldanunk kell! - szól magát meg sem erőltetve Morted.
- Inkább csapódtak - javítja ki sípolva Bru.
- Gyere, igyekeznünk kell!
- Könnyen vagy bomladozó barátom! Neked nem kell oxigén - kap a levegőben Morted után. - Jobban átlátva rajtad még tüdőd sincs. Akkor mégis, hogy?
- Mágia, nano, vagy meta... ahogy egyes helyeken mondják. Válassz!
- Ez a dombról le-dombra fel le fog meríteni. Kell, hogy legyen egy jobb módja?! - rogy térdre az ég felé tekintve Bru. Majd találkozik a tekintetünk.
- Hé, te! Te kókler! - rázza az öklét felém. Látom ám, hogy elkezdted normálisan használni a mondatvégi írásjeleket párbeszédnél. Az a sok felesleges pont. Nem építenél utat belőlük? Akkor nem lenne ennyi emelkedő.
- De már begépeltem őket. Félek, hogy a csökkenő karakterszám miatt összeomlik a történet. Meg amúgy is mi a faszom ez? Tom & Jerry? Bár kimaradt három.

...

Bru és Morted a Jó Veréshez szól a Józsa árnyékában találják magukat. A félredobott fedélzet csaknem agyoncsapja őket.

Nekrolett pókemlőjének bimbaján megcsillanó verejtékcsepp reflektorfénye alatt

A pókasszony gyakorlatilag feltépi Zebedet az alatta lévő deszkákkal együtt, és az egyik szeméhez emeli. 
- Mintha múltkor több lett volna - kezdi meg az életmentő bókolást a goblin.
- Elvitted az egyik szemem fényét, amikor leléptél. De most visszakapom - emeli az egyik lábát az ég felé Nekro.

A Horda

- Az ott egy kibaszott aszteroida? - csúszik le hitetlenkedve az óriás féreg hátáról Anton.
- Egészen olyan, mint egy elhagyott, vérig sértett pókasszony szeme fénye - árnyékolja a tekintetét tenyerével S.E.A.N.
Anton kérdően felé fordul.
- Nemcsak Zebed gyengéje az óriási potroh - rántja meg a vállát a múmia. - Hallottál már a Földkéregbe Préselt Városról?
- Igen. De...
- Na, akkor váltam - fordul vissza a tűzgolyó felé S.E.A.N.
- Nagyúr! - borul egy őrszem a kamasz lábai elé. - Itt vannak. Itt vannak mindannyian.

A Horda arcvonala

- Basszátok meg! - csapódik az első sorok bokáinak a manó. 
Gyorsabban, mint, ahogy a szem felfoghatná, párosával szakadnak az inak a lábakban, ahogy Pangea J. két kezében és a fogai között tartott tőrök társaságában őrült táncba kezd.
- Tapossátok már el! - pánikol az egyik szörnyszülött, majd térdre rogyva tehetetlenül végignézi, ahogy egy társa állkapcsa leszakad, miután egy gyíkember jóízűen leharapja, majd az ajkait nyalogatva elnyeli azt.
- Most már ne fogjuk vissza magunkat! - bólintja Packur, miközben Pangeával összetalálkozik a tekintetük.
Eve fekete miazmaként száll légútról légútra belülről rohasztva el mindent és mindenkit, akibe utat talál. Kong édes neje mellett összeszorított ajkakkal és szájmaszkban harcol. Négy végtagja és ötödikként használt erős farka dióként ropogtatja a koponyákat. 
- A férgese hullik, de a többiek még nekünk is rengetegen lesznek - lihegi Eve.
Terry Evere tekint, majd az orrára mutat:
- Félszavakból is.
Egy darabot a mellkasából hógolyóvá gyúr.
- Szívemet a lavina szívének - suttogja bele, majd elhajítja a felette tornyosuló hegylánc fagyfedte gerince felé.
- Ebből még lehet baj lesz - néz az ormok felé Packur.
A hófehér égbolt alja leválik és elindul a harcoló felek vérgőzös fergetegébe.

A Jó Veréshez Szól a Józsa árnyékában

- Ez majdnem levitte a fejem - nézi a nem messze talajba fúródott fedélzet darabjait Morted. - Bru, akkor mi a... - fordul barátja felé, de csak a fej nélküli testét leli. - Ne, kölyök, ne. Nem, nem, nem.
Zebed a magasban lengedeztetve meglátja régi rajongója fej nélküli torzóját, majd egy könnycseppel a szeme sarkában égtelen haragra gerjed.
- Eressz el te hálószövő ribanc! - majd félelem/harag merevedését használva szétfeszíti a pókasszony markát. Zuhanás közben Ziklon elrugaszkodik a hajótest maradékáról és a levegőben pörögve az alkarjánál fogva elkapja a fiát és Nekrolett hasa alatt ellendíti a potroha irányába. Zebed a hirtelen haragtól háromszorosára nőtt, úgynevezett berzerker szemfogakat letöri, majd tőrként használva a potroh húsos falába vágja azokat.
- Talán... - húzza magához a leszakadt fejet Morted. Igen, igen. A hús korrumpálása. Megropogtatja a nyakát, majd egy könnyed mozdulattal letépi a saját fejét.
- Ilyet se láttam mostanában - fordul felé Ziklon. - Olyat pedig nem láthatok elég későn - tekint a lefelé robogó hótömeg irányába.

A Semmi

- Gyerünk picinyem! - lebeg a fémszörnyeteg irányítópultja mögé a gyümbölcs. Az indítókulcs elfordítására a bestia kéjesen feldorombol, majd amint Barack végigsimítja a kormány külső ívét egy sebet tép a semmi peremére.

A Horda

- Egy aszteroida és egy lavina; meg kell hagyni nem aprózzák el - futtatja végig a nyelvét a felső fogsorán Anton.
- Kezdhetjük végre? - topog türelmetlenül S.E.A.N.
- Kezdhetjük - suttogja némán a szélbe a kamasz.
A Horda főereje pedig megindul a domboldalon a viaskodó felek irányába.

az előző fejezet tartalmából:

...kusza ágak, erős farkak... Hans Zimmer... halálvágy... plot armor

A Horda keblének hegye

Necrolett verejtékező testtel, tarkójára és homlokára tapadt hamuszürke hajjal, tőle szokatlan finomsággal a földre ereszti a Jó Veréshez Szól a Józsát. Majd indokolatlan erőszakkal feltépi a fedélzetet. Mind a konyhában, mind a kapitányi kabinban sokkos állapotban fetrengő hőseink a leváló hajótest felé emelik tekintetüket. Kong talán egy kicsit tovább is elidőzik eme pusztító erő tulajdonosának tesi adottságain, mire Eve egy jól irányzott mozdulattal, pillanatnyi bosszankodásában letépi Packur frissen visszanőtt farkát (leszakadt egyáltalán?).
- Ezt most mé'? - sziszegi egykedvűen a gyíkember.
- Jelzésértékkel. - jelenti egykedvűen Eve, mialatt Kong elkapja a tekintetét az anatómiai domborzatról, és nagyot nyelve Béla mögé lép.

Nektek sem tűnt fel, mi? Vagy igen? Na mindegy. Az előbb említett karakterek már rohadtul nem ezen a helyszínen tartózkodnak. De azért kiemelem, hogy lássátok a szerző is ember, és marha nehéz, egy olyan, általában keményen ittas állapotban megírt sztorit csaknem két hónap után folytatni, hogy az ember józan. Na jó. Két korsó sör... meg egy gin (sponsored by Sheldon's). - a szerző

- És most akkor mi lesz? - nézi Második a gyümbölcset, ahogy eltűnik a fejük fölül a fedélzet, és a közelgő alakokat keretező ablak.
- Most... - teszi túl magát Polter dad jokeján. - A dolgok mélyére ások. - válaszol Barack és hetykén füttyentve magához hívja a madarait.

Raktér (immár tető nélkül)

- Szerintem észrevett minket. - néz ki a láda résén Ziklon.
- Szia, anyus. - köszön mosolyogva a pókasszony.
- Aranyom. - rúgja fel a fedelet a vén goblin. (Anyád a vén. Korán jött Zebed!) - Talán lehetne arról szó, hogy nem ölitek meg a fiamat?
- Még nem hálta el a nászéjszakáját! Tudja, hogy abba bele kell halnia.
- Azt hittem burjánzó szexuális kapcsolatotok volt.
- Az esküvő előtt. Mivel védekeztünk, még nem kell leharapnom a fejét, és kiszívni a testnedveit az utódainknak.
- Azt mondod, már lehetnének unokáim?! - feddi meg Zebedet az anyja.
- Igen... ha meghalok. - sípolja a goblin.
- Csekély áldozat. - mormogja az anyja.

A VakUndVilágtalan

- Mégis mi a retkes faszér' kell dobálnod a darabjaidat Terry? - fejezi ki finoman magát a manó.
- Hanyag elegancia. - gyújt rá egy francia cigarettára a hóelementál, miközben jazz zene szól. 
- Tönkrebasztad a leszállópanelt, te barom! Ebben a fémtamponban fogunk megdögleni.
- Na végre! - örömködik Béla
- Semmi pánik! Így is leteszem a földre. - csoszog a botkormányhoz Packur.
- Mégis, hogy? - tárja szét a karjait Pangea J.
- A Jó Veréshez Szól A Józsán több éve nincs forgalmi. Ebből fakadóan se fék... Se kormánymű. De mégis betolatok vele párhuzamosan két twerkelő hangya potroha közé, úgy, hogy nem húzom meg.
- Twerkelő hangya? Olyan van? - húzza fel a bal szemöldökét a manó.
- Naná! Volt egy a lánybúcsúmon... csak hím. - matat az egyik panelen Eve.
- Van az a pénz! És a végén, ha eleget fizetsz hangyasavval spriccelik le a sebeidet. - markolja meg a bolyhos farkát Béla.
- Kedvellek, de... de ez egy nagyon DE... - hunyorog Pangea J. - Akkor hogyan tovább? - érdeklődik a gyíkembertől.
- Erre csak ránézek. - mutat a botkormányra Packur. - És becsapódunk oda. - mutat az egyik hordatagokkal ellepett domboldalra Packur.
- Lenne, egy java... - kezd bele Terry, de belefojtja a szót a vendégszeretettel átitatott domboldal.

A Horda, domboldal, keleti szárny, második század, hármas csoport, második sor

- Mindig is arra vágytam, hogy világot lássak. Hogy letegyek valamit az asztalra. Hogy a gyermekeim, akik otthon várnak a virágokkal és gerincoszlopokkal  körül ölelt kiskapuban, elmondhassák; hogy az én apukám egy háborús hős. Egy szörny, aki jobbá tette a világot. Aki élhető jövőt biztosított nekünk, más fajok kiirtása árán. Egy szerető férj, és apa, térdig gázolva az ellenség vérében. - ez futott át Koncoló Jeremy, A harmadik fejében, büszkeséggel domborodó mellkassal... ami sajnos nem volt elég büszkeahhoz, hogy felfogjon egy negyvenhéttonás fémtampont.

az előző fejezet tartalmából:

matriarcha... serpenyő... fakó keblek... listen to your heart...

A VakUndVilágtalan gyomrában

- Talán tekintettetek már dagadó keblekkel egy olyan dicső hajnal felé, mint ez a mai. Talán éreztétek már magatokat halhatatlannak. Talán éreztétek, hogy ebben a dzsungelben csak majmok vagytok. De a kusza ágak között, kiknek erős a farka, azok királyok. - kezdett bele Kong.
- Jó, ezt adom. - hümmögött maga elé Packur.
- Gyermekeim! Kannibálok!
- Majd kinövik. - fűzte hozzá Eve.
- Nem az a lényeg, hogy ti mit ettetek meg a szeretett hazátokért... hanem az, hogy a szeretett hazátok, mit ivott meg értetetek.
Mielőtt Pangea J. szóvá tehetné univerzálisan elfogadható zavarodottságát, Packur egy jól irányzott levedlett bőrdarabbal csendre szöszmötöli az orrát.
- Ebbe a tömény heroizmusba most belekeményedünk. - húzza a hóna alá a nadrágját Béla.
- Az elkerülhetetlen vég felé zuhanást talán kudarcnak élhetitek meg. Pedig ez egy lehetőség. Egy lehetőség, hogy olyan halált haljatok... ami végtére is nem olyan szar.
- Pedig elég jól kezdte. - sodor egy hógolyót a mellkasáról Terry, majd eldobja, és nézi, ahogy rövidre zár egy áramkört egy indokolatlanul nyitott panelen a VakUndVilágtalan irányítópultján.
- Ha tetszik, ha nem... - folytatja a kapitány.

A Horda

- Lassan itt a vége. - tárja szét karjait Anton, s az éggel együtt keblére öleli a zuhanó hajót is.
- Íme egy pattanásos kamasz, ki mellett síromba büszkén bukok. - biccent állával a Ganéshowich-srác felé S.E.A.N...
- Erről a csatáról még heroikus dalok születnek. - üríti kupáját Hans Zimmer.
- De olyan frankó szintiset, mint a 90-es években, ne olyan önismétlőt, mint az utóbbi években. - simítja le temetőjét a pókasszony.
- Jawohl! - igazgatja gallérját a zeneszerző.

Délebbre

- ...to your heart. - suttogja Bru.
- Ím, hát vége a dalnak. - tolja el az arcából a fenyőágat Morted a tisztásra lépve.
- Ideje, hogy a fiam végre szexi legyen. - veti meg a lábát Polter.
- Nem egészen ezt vártam. - hajít el egy tobozt Bru.
- Valami epésebbet? - húzza fel a szemöldökét a fater. - Szóvicc be, fun ki?
- Ezt inkább... nem, dad jokes, faszom bele, csatába! - rohan le a domboldalon Morted.
- Ugye tudja, hogy még mérföldekre vagyunk? - fordul a férfi felé az epehajlító.
- Persze, hogy tudja. Csak melletted meg akar halni... ami azt illeti én is... A fergetegbe! - üvölti Bru és sipákolva nekilódul.
- Legalább halálvágyban a fiamra ütöttek. - hümmögi Polter, majd nagy elánnal nekiül a fenyőfának.

Fedélzet

Második dacolva az elemekkel, és egy irdatlan magasságból zuhanó hajó bölcsességével, a kötélzet segítségével a hajó orrába kúszik (lebeg?).
- Na, mit látsz? - érdeklődik a gyümbölcs.
- Pattanásos kamasz széttárt karokkal, meg egy temető szoknyában, nyolc lábbal, irtó nagy csöcsökkel. - ordítja az utcagyerek.
- Tényleg? - hunyorog Barack.
- Nem baz'meg, kurva specifikusan találgatok. - bosszankodik Második, majd a sebesen közeledő földre mutat.

Raktér

-...to your heart. - krákogja el a dal végét Zebed. - És most? - tolja a talpát az anyja arca mellet a láda oldalának Zebed.
- Eldobtad a szíved - meglepően hamisan, hozzá kell tennem - lássuk elkapják-e. - vakarja a tarkóját Ziklon.

A Horda

A pókasszony Anton felé tornyosul, és a közeledő hajót várva berogyasztja mind a nyolc térdét.
- Ő az enyém. - suttogja.
- Óvatosan! Még tartozik nekem egy dallal. - szegezi ujját az arachnidnak Anton.
- Együtt fogjuk meghallgatni, ahogy beleleheli a lelkét. - mosolyodik el az Özvegy.

Fedélzet

- Kapaszkodj! - üvölti Második.
- Mégis mibe? - pánikol Barack.
- Ott a plot armor a jobbodon. - hadonászik a lány.

A Horda

- Keblemre! - sziszegi a temető.

Raktér

- Mégis milyen volt? - érdeklődik Ziklon.
- Mi milyen? - értetlenkedik Zebed.
- Necrolett-tel. - somolyog az öreglány.
- Fakó, puha, de mégis furán kemény, hideg, mint egy tál félkemény puding. - kezd bele Zebed.
- Ennyire rossz? 
- Áh. Imádtam.
- De?
- De...

Fedélzet

- Nem haltunk meg. Ez valami varázslat. - tapogatja magát Második.
- Inkább dekoltázslat. - száguld feléjük porfelhőt verve, egy fenyőfával a farzsebében, két alakot félreverve Polter.
- Ez meg ki? - néz át a korláton a lány.
- Zebed faterja. - suttogja rejtőzködve Barack.
- És? - húzza fel a vállát Második.
- Inkább dögöltünk volna meg. - mormogja a gyümbölcs.

az előző fejezet tartalmából:

alkoholista szülők... nekrofilm... habos bajusz... LSD-trip

A Jó Veréshez Szól a Józsa konyhájában

- Arra gondolsz, amire én? - nézi a szeme előtt lebegő mosatlan serpenyőt Kong.
- Hogy mind meg fogunk halni? Igen, valahogy felötlött. Mondjuk nem emiatt. - biccent fejével Eve a retkes serpenyő felé.
Egy majomivadék habzó pofával vágódik ki az egyik konyhaszekrényből, és a párra veti magát.
- Legyél jó fiú, és rágd el anyád kötelét, no! - mered a veszedelemre Eve.
- Ok. - feleli a fenevad és kiszabadítja a matriarchát.
- Eddig ezt miért nem próbáltuk? - hitetlenkedik Kong.
- Lustaság talán? - hunyorít felém Eve.
Nem tudom, a ti kölykeitek, én se tudhatok mindent. - Roland
Eve egy éles pillantással elmetszi a kapitány béklyóit, majd mindketten megindulnak a fedélzet felé.
- Ahhoz képest, hogy zuhanunk meglepően könnye... - kezd bele Kong.
Ja, igen, tehát valahogy ellebegnek a fedélzet felé. Van itt valami fizika könyv... igen, yep, áhá... fuck it! Tehát felsétálnak a fedélzetre és közben nagyon nem értik a serpenyőt.

Fedélzet

- De valaki egyen már meg, a kurva életbe! - tölti be az égboltot Béla elkeseredett kiáltása.
- Ha az a szerencsétlen még életben van, akkor a többiek is. - öleli meg feleségét Kong.
- Hé, Pangea! - csinál tölcsért a kezeiből Eve, és kiáltja vidáman.
- Remélem tudjátok, hogy ez az egész kannibalista káosz a ti művetek! - bukik át a korláton a manó. - De amúgy gratulálok!
J. mellett felbukkan Packur is tisztelegve:
- Kapitány.
- Elsőtiszt. - int Kong. - Szükségünk lenne Ontafirra a landoláshoz. - folytatja.
- Ami azt illeti, ez egy elég érdekes történet. - vakarja meg az orrát hunyorogva a gyíkember.
- Megettétek, mi? - fintorog Eve.
- Yep. - bukkan fel Terry egy cubákkal a szájában.
- Utólag visszatekintve elkerülhetetlen volt. - kezd bele a démon.
- Mert sehova sem vezetett a karakter. - mormogja Kong.
- Nem, nem. Láttad te azt a püspökfalatot? Ha ők nem falják fel, akkor én... Na, mindegy. - ballag az árbóc tövébe Eve.
- Amúgy zuhanunk, vagy mi? - értetlenkedik Packur.
- Cunni...

Antonék táborában

...lingus! - tartja tenyerét a tekintete elé Anton.
- Az mi? - lép mellé Steve Első A Néven.
- Az előjáték mielőtt minden elba...

Innen délre

-...szódik. - mormog maga elé Bru.
- Pardon? - fordul hátra zavarodottan Morted.
- Az a kókler dal, megint idehallatszódik. - ismétli, immár határozottabban.
- Figyelj! - emeli az ég felé a mutatóujját Polter.

Sometimes you wonder if this fight is worthwhile
The precious moments are all lost in the tide, yeah

A  Ganéshowich-horda élén

Egy domboldalnyi temető méretű pókasszony az ég felé tárja a karjait, és csak énekel, mintha fakó kebleire szeretné ölelni az égboltot,

A Jó Veréshez szól a Józsa fedélzete

- Gyertek fel! - ordítja J. az árbóckosárból.
Kong megfeszíti izmait és kapaszkodó farkát, de Eve csak legyint és felrepül a kosárba.
- A VakUndVilágtalan mindjárt ideér. - mutat a távolban ragyogó fénypontra Pangea. - Ha mellénk húzódik át is szállhatunk. A dimenziótúróval már könnyedén leszállhatunk, egyenesen a kölyök pattanásos pofájába. - Amúgy mi a szar ez? - hegyezi a fülét. - Mindegy. Felkészülni!
A VakUndVilágtalan párhuzamosan a hajó mellé húzódik és a kicsiny csapat végre biztonságban tudhatja magát. Még zuhannak, vagy nem? Hol vannak az eddig őrjöngő ivadékok? Ki Tudja?

Kapitányi kabin

- Szerintem minket elfelejtettek. - mered ki a betört ablakon egy megbékélt majommal a vállán Barack.
- Mindenkinek megvan most a maga baja nem kelle... Oh. - néz az elhúzó VakUndVilágtalan után Második, miközben egy verejtéktől eláztatott térképből csákót hajtogat a majomnak.
A pillanatnyi nyugalmat egy vészesen közelítő földfelszín szakítja félbe.
- Végre zuhanunk. Bár meg fogunk halni. - lélegzik fel a gyümbölcs. - Már kezdtem elveszni eme világ fizikai törvényszerűségeiben.
- They're swept away, nothing is what it seems... - dünnyögi második.
- Mi? - fordul felé Barack.
- Mi? - kérdezi Második.

Raktér

Csak a szél fütyülése tódul be a hajó deszkáin keresztül. Nem ígérve mást, csak szörnyű becsapódás általi halált. Ám mégis. Van ott valami más is.
- Akkor gondolom ennyi volt. - jelenti ki határozottan a láda bal felső sarkbába préselődve Zebed. - A halál már tárt karokkal vár ránk.
- Szerintem ez Roxette. - kulcsolja a láda tetején a karjait a feje mögé Ziklon.
- A volt nejem? Az özvegy? - ül fel fejjel lefelé a goblin.
- Nem özvegy, ha te élsz. - javítja ki az anyja. - Vagy előtted volt neki más is?
- Nem. Mindenkit elriasztottak a méretei... és az, hogy egy temető. - réved ábrándos tekintettel maga elé Zebed.
- Volnál szíves válaszolni neki, és akkor talán nem döglünk meg. - fricskázza meg a homlokát az anyja.
- Hogy? A mire?
- Tudom, hogy hallod egy ideje. És akármennyire is cikinek tartod mindjárt kitör belőled, mert...
Zebed:

Listen to your heart when he's calling for you
Listen to your heart there's nothing else you can do...

az előző fejezet tartalmából:

ENNI!... kókadozó o(r)kok... Fine Young Cannibals... He?

az előző fejezet tartalmából:

kurtizán... szexuális feszültség... kecskefajzat... Carlsberg

A Jó Veréshez Szól a Józsa fedélzetén valahol... valahol

Barack verejtéktengerben úszva az utolsó deszkát is felszegeli keresztbe a kapitányi kabin bejárati ajtaján. Duzzadó erekkel gazdagon átszőtt inas alkarján megfeszülnek az izmok, ahogy a kalapácsát szorítva elhátrál az ajtótól.
- Ennek már tartania kell. - nyel egy nagyot.
- Biztos? - dugja ki a fejét az italos szekrény mögül Második.
A gyümbölcs még egyszer átvizsgálja a munkáját:
- Toldd azért ide azt a szekrényt kölyök!
A lány vándorkezének kisujját a bútor alá dugva hangos csörömpölés és üvegtörések közepette megemeli azt, majd egy hanyag mozdulattal a bejárat elé hajítja.
- Halkabban, a picsába is! - förmed rá Barack. - Mondtam, hogy csendben kell maradnunk.
- Azt hittem azt mondtad, hogy csak csendesebbnek kell lennünk a többieknél. - áll a sarkára Második.
- Már napok óta semmit se tudunk róluk. Lehet, hogy felfalták őket. - törli meg gyöngyöző homlokát egy térképpel Barack.
- Hány órája is kuksolunk ebben a nyamvadt kabinban? - néz ki az ablakon az utcagyerek.
- Ötvenhét napja. - motyogja a gyümbölcs és a vállánál fogva elhúzza a lányt az ablakoktól.
- Nem kellene beszögelni az ablakokat is? - vonja fel a bal szemöldökét Második. - Azt hittem lazán bejutnak a fedélzetről hiszen tudod... majmok.
- Talán eddig nem jutott eszükbe. - markol egy újabb adag szegért Barack.
Egy habzó szájú Kong ivadék csapódik farkát a hátsó fedélzet korlátjára kulcsolva az ablaknak. Üres, mélyvörös tekintetében csupán egyetlen ösztön izzik: ENNI!
- Talán mert eddig nekünk se. - tapasztja a verejtéktől eláztatott térképet az őrjöngő majom elé, mintha az olyan kurva sokat segítene.

Eközben a Jó Veréshez Szól a Józsa konyhájában

- Két  - a maga nemében szupererős lény -  erre nesze faszom, itt ülünk egymáshoz kötözve, mint két idióta. - fejelgeti Kong tarkóját Eve.
- Mit tehetnék? Hisz a gyermekeim. - hebegi szabadkozón Kong.
- Mondjuk egy kis atyai szigor, vagy csak néha azt mondani nekik, hogy: NEM! - sziszegi Eve. - Nézd meg szegény Dymet! Nézz csak rá! 
Kong a meztelenre vetkőztetett ork petyhüdt pénisszel oszladozó alsótestére tekint... ugyanis egzotikus lakoma gyanánt a fiatal suhancok a többi részét már elfogyasztották, a többihez meg kókadozó okok miatt hozzá sem nyúltak.
- Egy kicsit alábecsültem a Semmiben eltöltött idő és a meglévő élelmiszer tartalékaink arányát a gyarapodó legénység függvényében.
- Kicsit? Tudod, hogy húsra van szükségük, hogy normális ütemben fejlődjenek. - morogja a Eve.
- Szerintem jó ütemben fejlődnek. - vitatkozik a kapitány.
- És szerinted normálisan? - fejel a koponyájába újult erővel a neje.
- Hát... - kezd bele a majom.
- Pszt, figyelj! - fojtja belé a szót Eve.
Valahonnan a fedélzetről hatalmas ricsaj süvít át a deszkákon.

Árbóckosár

- Akkor vidd baszd meg! - üvölt egy újabb kényszerből levedlett bőrdarab után Packur.
A majomhorda egymással marakodva esik neki a megszerzett hüllőbőrnek.
- Mintha gyengülne az erőtered. - fordul Pangea J-hez Terry.
- Lassan lemerülnek az elemek, és itt nincs napfény, hogy feltöltsem a karpereceimet. Azt hiszem ez már a végjáték barátaim. - huppan orrát törölve a kosár fenekére a manó. - És lassan Ontafir is elfogy. - rúg csalódottan a kormányos meglepő akkurátussággal kiporciózott tetemébe.
- Nem értem, engem kellett volna megenni. Önként ajánlkoztam, hősi halál lett volna. - suttogja üres tekintettel maga elé Béla.
- Neked még komolyabb szereped lesz, érzem. Ontafirral látványosan nem tudott semmit se kezdeni kalandunk fonala, így... - nyúl egy újabb falatért Packur.
- A Semmin eddig pikk-pakk átjutottunk, nem értem, hogy mit sodródunk itt már hetek óta. - morzsol egy maroknyi jeget egy húsdarabra a hóelementál.
- Csakhogy ez nem a Semmi, barátom. - tekint a messzeségbe a peremre könyökölve a gyíkember. - Ez a Feledés.
- Apropó Feledés. - szökken talpra J. - Nem volt nekem egy dimenziótúró VakUndVilágtalanom faszfej!
Bakker tényleg!

Pár perccel korábban a raktér sarkában porosodó láda mélyén

- Nem, nem látok senkit. - szorítja szemgolyóját a láda szálkás deszkáinak Zebed. - Biztos elvonja a figyelmüket a zajos sasfészek. Sose gondoltam volna, hogy egyszer újra magába kebelez a Feledés. Utoljára a zenekarom bukása után tapasztaltam. Igen, igen, ahogy mondod. - fordul anyja felé a goblin. Már amennyit a legénység meghagyott belőle mielőtt sikerült kiragadnia a maradékot a karmaik és fogaik közül.
- Mit motyogsz? - fordul át az anyja félálomban egyik oldaláról a másikra.
Talán túl sok is maradt belőle.
- Innen csak úgy juthatunk ki, ha az Univerzum elkezd nagyon kimért, és egyenletes tempóban visszatérni életünk fonalaihoz, nem közéjük rongyolva, mint egy számlarendezésre felszólított megbízhatatlan törzsvendég a hónap elején.
- Tényleg nem hagysz pihenni, igaz-e? - nyújtózkodik nagyot Zebed anyja.
- Ötven napja alszol! - fordul felé Z.
- Így nem vagyok éhes. - rántja meg a vállát az öreg.
- Talán meg kellett volna ennem téged! - vakarja az orrnyergét a goblin.
- Hogy aztán emésszen a bűntudat, miközben engem emésztgetsz? Talán én ettelek meg volna téged. Nekem kevésbé lett volna rossz, másik gyereket még mindig szülhetek, de te nem dughatsz össze magadnak egy másik mutert, ugyi? - rúgja arrébb fia lábát Ziklon.
- Hé? - szegezi ujjait anyja nevére Zebed.
- He? - kap a mellkasához Ziklon. (barátoknak csak Ziky)
- Csak óvatosan az emlékekkel és egyebekkel nem...
Bakker tényleg!
-...alapon... a tetves kurva életbe. - fejezi be Zebed majd átadja magát a kínok egészen új dimenziójának, ahogy a tér egy rosszul elsült LSD-triphez viszonyítva is könyörtelenül kicsavarja a világot.

az előző fejezet tartalmából:

brekkdown... alufólia... tojóvíz... bizarr barátok

Pokol.

Démonfajzat, hüllőember, utcagyerek, manó, gyümbölcs etc., nincs olyan elcseszett faja ennek a világnak, amely jelen pillanatban ne feszülne egy irracionálisan tolófájdalmakba takarózó hím (feltehetőleg, de ki vagyok én, hogy vitatkozzak) majombember tojózsákjának nyálkásan cuppogó oldalaihoz. A frissen született legénység egymás után pattog elő meglepően nagy szakmai tapasztalattal a Jó Veréshez Szól A Józsa kötélzetére.
- Szapora vagy még? Mert rohadtul fárad a vállam - üvölti Barack.
- Széles az óceán, sok a hal, ne nyafogjatok! - veti oda Eve két slukk között.
Az egyre növekvő legénység lassan elárasztja a hajó fedélzetét. Minden felállítási helyre születik egy-egy rátermett egyén; navigátor, takarító, őrszem, szakács, kurtizán, csak, hogy a legfontosabbakat említsem.
- Dobjatok a zsák két-két oldalára köteleket! - utasítja a legénységet Packur.
- Háromra mindenki engedje el a zsákot! Ragadjátok meg a köteleket! A tojóvíz majd felkapja a hajót és huss! - vázolja a nem is annyira távlati tervezetet Eve, majd Béla fejtetőjén elnyomja a csikket.
- Micsoda nő! - kacsint fel a vajúdó Kong felé a nyúlember.
- Rendben, akkor egy... - kezdi Pangea.
- Kettő! - nyöszörgi Ontafir.
- Három! - kiáltja Második, és mindenki megragadja a köteleket.
Hosszú pillanatokig csak a megmagyarázhatatlan szexuális feszültség tölti be a teret, ahogy Béla a kialudt csikket szopogatja. Az áradat azonban elmarad.
- Neked most nem kellene szétszakadnod?! Ilyen nedvek, meg minden.- értetlenkedik Dym.
- Nagyon röstellem, de nekem ez az első, nem igazán tudom, hogyan is kellene... - szabadkozik a kapitány.
- Valaki? - érdeklődik Zebed?
- Pillanat! - lép hátra, és inti magához az egyik tárSast Barack.
Pár kényelmetlenül nedvesen cuppogó pillanatig derékig eltűnik szerencsétlen madár begyében, majd...
- Á-há! - kiált fel diadalittasan.
Majd egy gyémántberakásos aranyozott láncfűrésszel a kezeiben buggyan a felszínre újra.
- Kicsit barbár szerszám, de a célnak megfelel.
- Haver, ugye nem? - hebegi Kong.
- Á, nekem nincs gyomrom hozzá. - vakarja a tarkóját zavarodottan a gyümbölcs.
- Énénénénénénénénénén!!! - pattog izgatottan az ég felé karját lengetve Pangea J.
- Annyira tudtam. - nyújtja át neki a fűrészt Barack.
Miközben mindenki a hajóra kászálódik Packur alaposan rácsomózza J. derekára a kötelet, majd ugyanezt teszi Kong farkánál is. A csepp manó kezében hangosan felmorog a motoros fűrész.
- Kérhetnék pár pillanat felkészülési időt? - hebegi Kong.
- Természetesen barátom! - feleli J., majd egy lélegzetvételnyi habozás nélkül a majomemberbe vágja a fűrészt.
- Van benne tűz. - fordul Zebed felé az anyja. (Adtam már neki nevet egyáltalán?)
- Van ám. - folyik el a hajó korlátján a kobold, miközben a kapitány velőtrázó sikolyok közepette teljes hosszában szétszakad.
- Segítsetek a kormánykeréknél! - üvölti Ontafir a frissen született legénységnek.
Packur elégedetten megnyalja a bal szemgolyóját, a hogy a szökőár megjelenik a Pokol szűkre szabott kamufalai között.
- És innen mégis hogyan tovább? - fordul Eve felé Bru.
- Ha a pokolban túl sok a tojóvíz, a holtak ellepik a földet. - dörzsöli össze a tenyereit Eve.
- Cool. De nem igazán vagyunk halottak. - kapaszkodik meg a főárbóc tövében Morted.
- Ez igaz, bár te... Na, mindegy. Rom-ero! - engedi ki a felgyülemlett energianyalábot a tenyerei közül a pokolfajzat.
Több ezer kar jelenik meg a Pokol színpadjának peremén, majd kéjes hangorkán közepette lyukat tép eme realitás szövetébe. A lélekrohasztó feneketlen semmi felé pedig az életet fakasztó tojóvíz úgy löki át a Jó Veréshez Szól A Józsát, mint kelletlen hímivarsejtet a petesejt felé az inverz pinafing.

Eközben a Véletlen Ebnél

- Miről maradtam le? - érdeklődik Roland a vendéglátóipari létesítmény egyik sarkánál vizelő törzsvendég felől.
- Zebedék leléptek összeszedni a régi bandát, nem sokkal azután, hogy te, tudod, szétszakadtál, meg minden, mivel valami ragyás képű kölyök háborút hirdetett a Kocsma Köztársaság ellen. - rázza meg a farkát a kecskefajzat.
- A Ganéshowich-srác? - kapja fel a fejét a frissen életre kelt.
- Honnan tudod? - húzza össze a szemeit a vizelő.
- Itt az ideje letennem a piát. - mosolyodik el Roland, majd kitöri a kecskefajzat nyakát. - Törjük össze Zebed szívét.

Pár böfögésnyire a Véletlen Ebtől északra

- Nem tudom, hogy mire készül az a féreg, de nem olyan hülye, mint amilyennek tűnik. - fordul S.E.A.N. felé Anton. - Nem akarok meglepetéseket, itt letáborozunk. Küldjetek ki felderítőket a kocsma felé!
- Akartok tájleírást, vagy jó így nektek?
- Különösebben nem fontos. - tekint a gépelő égbolt felé Anton. - Nem dobnád sarokba a pártatlanságodat ugye? Alkotó Roland?
- Honnan tudtad? - tekintek a monitorra megrettenve.
- Már rég figyellek. Csak nem hitted, hogy egyedül bújsz el a világ elől negyven négyzetméteren?
Oké ez csak egy doboz Carlsberg... de mi fasz?

Az előző fejezet tartalmából:

verejtékfacsaró aktus... meddő vulkánok... link... elkészül a legénység

Pokol

- Az első sorban pattogtam, miközben a közönség a füleit tépdesve vértől iszamos mocsárrá változtatta a mosh pitet. A gonosz nevelőszüleim, és a még gonoszabb mostohatestvéreim is ott voltak. Az ég nyugosztalja őket. És szépen meg is döglöttek, hála a magasságosnak, ahogy illik ilyen esetben. Zebednek köszönhetem, hogy szabad lettem. - magyarázza egy krumplit rágcsálva Baracknak Bru.
- Sose hittem volna, hogy ez a kretén az ótvar zenéjével egyszer embereknek fog segíteni. - csóválja a fejét a gyümbölcs, miközben az utolsó ládát is felhajítja a hajóra.
- Ahogy az egyik slágerük is szól:

Csodát ne várjon a mozdulatlan béka,
mert az élet kétélű,
S a tavirózsa levele alól támad,
ha nem ugrik az elkényelmesedett kétéltű
BREKK-BREKK..BREKKDOWN!!!

- Nem is tudom erre mit mondjak. - forgatja a szemeit Barack. - No, de végeztünk a pakolással, készülhetünk is a kihordásra.
- A mire? - kapja fel a fejét Második.
- Apás szülés lesz. Nem hallgattál figyelmesen? - korholja B.
- Figyelmes voltam. Csak nem végig. - védekezik a lány. De nem rajtam múlott.
- De még csak most sütiznek. - cammog hozzájuk Ontafir, miközben a sárkányalakjából lassan visszatöpörödve pikkelyesőt ereget.
- Majomféléknél gyorsan dagadasztják a tésztát, aztán meg gyorsan kel. A sütés pedig már csak udvariasságból történik. Aztán meg ott van a porcukor, és a alufólia a rokonoknak. - folytatja Barack.
- Mi van? - suttog Második Ontafirnak.
- Fogalmam sincs. - fordul a kormányos a pajta felé.

A Jó Veréshez Szól A Józsa oldalánál Packur tekinget az ég felé.
- Ekkora dolgot el tudsz teleportálni? - fordul Dymhez.
- Csak élőlényekkel működik a varázslat, és velük is csak limitált mennyiségnél - simogatja a kagylókkal tűzdelt deszkákat az ork.
- Bassza meg, ennek a kislánynak hullám kell. - morog a hidegvérű.
- Lány? - húzza fel a szemöldökét Terry.
- Nézz be a kormánylapátok közé!
A hóelementál unottan hátrasattyog a hajó hátuljához.
- Beszarás! - kiáltja lenyűgözötten.
- Ehem. - bólint Packur.

Eve nagyokat zihálva lép elő a pajta mögül. Hanyagul letörli a homlokáról a verejtékcseppeket, majd rágyújt egy cigarettára. Pár pillanattal később megremeg a föld, és Kong is követi.
- Mi faszom? - üvölt fel Béla.
- Kaiju! - csatlakozik Morted.
- Kicsit pufi, nem? - méricskéli Pangea J.

Kong hasán a költőtasak vörös erekkel átszőve, félig áttetszőn sejteti az utódlás csodáit. A több tízméteres hártyagömb árnyékot vet a veteményeskertre, majd dagadásnak indul.
- Kezdődik. - lép hátra Barack.
- Tojóvíz. - gyúl ki a lámpa Packur fejében.
- Igaz. - bólint J.
- Ha elég sok az utód a keltetésükhoz használt víz kitöltheti a rendelkezésünkre álló teret. - folytatja a hüllő.
- De a Pokol baromi nagy! - nézi az egyre duzzadó tasakot Morted.
- Tényleg? - vigyorodik el Barack. - Menj az utolsó répasor mögé.
Morted követi az utasítását, majd nagyott loccsanva seggre vágódik, mintha egy falnak ütközött volna.
- Díszlet? - simogatja a falat.
- Limitált képzelőerő. - mondja a gyümbölcs.

A tasak lassan megremeg Kong hasán, majd egy szörcsögő hang keretében megreped a teteje.
- Kezdődik. - nyomja el a csikket Eve.
- Ne hagyjátok, hogy tovább repedjen! - üvölti a többieknek Packur. - Kell a hullám!
- Mindenki két oldalról a szélekhez, és nyomjátok! Ne hagyjátok, hogy tovább repedjen! - kiált Barack. - Kong, te most kivételesen ne!
Egyenként kifejlett majmok kezdenek nyálkásan kipotyogni a résen.
- A kötélzetre! - int az első az őt követő utódoknak.
- Olyan gyorsan felnőnek. - nyögdécseli Kong a költőtasak alól.
- Bizarr barátaid vannak. - fordul Zebedhez az anyja.

A Véletlen Eb

A húgytól és kiömlött alkoholtól bűzös földben egy oszlásnak indult tetem kaparja lassan magát a felszín felé. Sosem érezte magát ennyire szétszórtnak. Szerencse, hogy jól kommunikál a férgekkel, így megoldotta, hogy azok összefoldozzák. Legalább addig, amíg napvilágra kerül. A koponyáját így is hetekig növesztette. A száraz szemeit szinte dörzspapírként irritálja a talaj, de már lassan befurakszik a repedésekbe a friss(ebb) levegő. Újra megszületni! Csak ez jár a fejében. Földanya dohos méhéből.
- Kibaszott orrszarvasok! - kapkod új tüdejével levegőért.
- Üdv Roland. Mi tartott eddig? - kérdezi az egyik saroknál vizelő törzsvendég.

Az előző fejezet tartalmából:

tzatziki... kreatív alkotói pihenő... kicsit hangos... leállítás

Főbbváros... vagyis inkább a romjai

Először csak csepereg az eső, mintha a városlakók halálát gyászolná. Két égzengéssel később pedig éktelen haragra gerjed a természet. Dühöng, a maga módján átkozódik, ahogy a horda diadalittasan az ég felé üvölt egyetlen pokoli bestiaként. Jégeső zúdul a romokra, a nagyobb szemek fénylő gyémántként hasítanak vörös csíkokat Anton arcára.
- Egész szép időnk van. - emeli tekintetét az égre S.E.A.N.
- Olybá tűnik, a természet is a mi oldalunkon áll. - teszi karjait elégedetten a derekára Anton. - Itt megszállunk éjszakára! - fordul a horda felé. - Készítsétek elő nekem a polgármester lakosztályát.
- Ami azt illeti... - morzsolgatja ujjait félszegen egy sárkányivadék. - ...mindent felperzseltünk, vagy porig romboltunk. A vártornyokat beledózeroltuk a tömlöc járataiba, feltöltöttük velük a várárkokat stb., szintbe hoztuk a várost.
- Akkor nincs mese tovább kell menetelnünk dél felé. Egy ilyen koszfészekben mégsem maradhatunk. Sokkal több a hulla, mint amit a szörnyeim meg tudnának enni. Így felütheti fejét valami nyavalya: pestis, fekete halál, vagy dögvész. - ül vissza a férge hátára Ganésowich.
- Szóljunk neki, hogy a három ugyanaz? - rángatja meg a sárkányivadék S.E.A.N. nadrágszárát.
- Fáradtak vagytok, vagy vérre szomjaztok? - fordul a kamasz a seregéhez.

Árnyék kúszik a feje felé, eltakarva előle a vérvörös Holdat, ami amúgy sem látszódna, mert eltakarják a felhők. De ott magasodik az Özvegy. Csupasz mellein dobol a jégeső. Anton ülőhelyzetet vált a nyeregben, amolyan kisasszonyosra.
- Ne késlekedjünk! Zebed már biztosan lelkesen várja, hogy egy verejtékfacsaró aktusunkat követően lenyaljam a nyakáról a sós cseppeket, majd letépjem a fejét. Beleborzongok a kéjbe már a gondolattól is. - siklik végig tenyere a temetőszoknya szélein.
- Már megint minden tiszta lucsok! - robban ki sírjából egy elégedetlen élőhalott.
- Talán nem ártana felkapnunk a köpenyeinket. - kotorászik a zsákjában S.E.A.N. - Úgy látom mindjárt esik.

A természet zavarában úgy dönt, hogy mára látott már eleget, így elvonul meddő vulkánokat számolgatni.

Pokol

- Ez a csepp jány meg hova lett? - vizsgálgatja a VakUndVilágtalan által összetaposott répaágyás helyét könnyes szemmel Eve.
- Van egy sanda gyanúm, hogy összeszedi a többieket. Talán tudja hol vannak. - nyújt egy zsebkendőt a pokol urának Barack. - Talán nekünk is szedelődzködnünk kéne.
- Kong? - fordul a férjéhez Eve.
- Miért mindig a legzsengébbeket?! Miért?! - üvölt az ég(? - nem tudom a Pokolnak milye van. Mennyezet? Pokolzat? Gyér szókincs?) felé a kapitány miközben egy jobb sorsa érdemes jégsaláta levelet lóbál a kezében.
- Eh. - legyint Eve. - Packur! Hogy áll a Jó Veréshez Szól A Józsa? - ballag a gyíkember felé.
- Szerkezetileg nincs komolyabb baja, de kissé híján vagyunk a legénységnek. - vizsgálgatja a kötélzetet a hüllő.
- Munkanélküliek mennyire hamar tudnának beletanulni a tengerészetbe? - érdeklődik Barack.
- Két, talán három év. Ha jók a képességeik. - vakarja az állát Packur.
- Annyi időnk nincs. - mormog Eve.
- Vagy ez, vagy tengerésznek születik valaki. - tárja szét a karjait Ontafir.
- Háh. - méricskéli a távolabb Zokogó Kongot Eve.
A majomember, mintha csak megérezné, hogy neki most kulcsszerep jut, félszegen feláll a jégsaláták mellől.
- Ami azt illeti nekem most fáj a fejem.

A Semmi

- Úgy látom végre történik valami. - tekint fel Béla hajának fonogatásából J.
- Ideje volt. Teljesen elfelejtettem, hogy mit is keresünk itt. - törli le az odaszáradt nyálat a szája sarkából a félkómás Zebed.
- Én is meséltem meg te is.
- Amúgy, hogy is van ez az elbeszélő mód? - fordul felém Dym. Hála az égnek nadrágban.
- E/3, esetleg T/3 ha én is itt vagyok, de amikor Zebed viszi a boltot, akkor E/1.
- De te mindig itt vagy nem? Vagy kiadod a melót szellemíróknak?
- Ha vannak is itt-ott logikai és narratív bakik, ne most kezdjünk el lovagolni rajtuk jó?
- Itt-ott?! - csattan fel J. - Mindegy, faszom belé. Srácok a VakUndVilágtalanba! - utasítja a többieket a csepp kis jány. - Dym, ha lennél szíves húzd be az ajtót... tudom nadrágban vagy kivételesen, de ne zárd oda a farkad megint!

Pokol

- És akkor most itt mi is történik? - nézi a távolban sikoltozó Kongot Packur, ahogy Eve a földön maga után cibálja a kert melleti pajtába.
- A természet csodája. - húz ki egy húscafatot a füléből Második. - Egyszer láttam erről egy vándorelőadást a főtéren a híres biológus Dávid Ateremburájától.
- Tudjátok, amikor egy félmajom (vagy majomember? - őszinte leszek, ebben nem voltam valami konzisztens) és egy testrabló pokolfajzat utódnemzésre adja a fejét, akkor...
- Igen? - fordult érdeklődve Ontafir a lányhoz.
- Igazából ennyi, itt lebuktam egy zsebmetszés közben, és elhurcoltak az őrök. - vonja meg a vállát Második.

A VakUndVilágtalan hatalmas robajjal csapódik be a Jó Veréshez Szól A Józsa mellé, kis híján kilyukasztva a hajótestet.
- Úgy látom mindenki megérkezett. - nézi mosolyogva a fémtestből okádva kivetődő színes seregletet Packur.
- Még mindig sportosan vezetsz. - öklendezi Zebed.
- Legalább én tudok vezetni. - nyomja le az öklét a torkán Pangea. - Ez az, jöjjön ki minden.
- Ez nem mérgezés, én nem... grááááh. - folytatja Zebed.
- Sssshhhh. - feszül neki J., és vállig eltűnik a goblin torkában.
- Ontafir!
- Zebed anyja! - üdvözli egymást a két régi barát
- Akkor én most kiborulok! - teszi hozzá Zebed apja, ahogy a krumpliágyás felszívja a kiborított epét.
- Barack! - húzza ki magát a goblin szájában csüngő manóval, és keblére öleli régi barátját.
- Akkor most mi lesz?
- Sörhabra szállunk, tajtékot ver a fröccs és a pezsgő, minden tömény feles a neveinket fogja zengeni, mert ma végre megvédjük...
- A világot! - vág közbe Második.
-... a kocsmámat. - fejezi be Zebed.
J. ingerülten kicsúszik a két férfi közül és gyomron öklözi a zöld kóklert. Az térdre rogy és védekezésképpen az arca elé emeli a kezét.
- Na jó, ha belefér a világot is. - nyöszörgi a goblin.
J. elégedetten biccent a fejével.
- Amíg elkészül a legénység pakoljunk! - adja ki az utászt Ontafir.
- Készül? - érdeklődik Terry.
- Elolvadnál, ha belemennék a részletekbe. - húzza ki magát Második.
- Nótára csürhe banda! - sziszegi az elsőtiszt.
- De azt sem tudom, hogy mit kelle... - szabadkozik Dym.
- Nóóóóóóóóóóóóta! - üvölti a gyíkember.

- Meglepően jól szólunk. - hümmögi Bru.
- És te mégis ki a tököm vagy? - fakad ki Barack.

Az előző fejezet tartalmából:

kalászka... csettintés... expozíció... micsoda csók

Valahol, egy eddig ismeretlen dimenzióban:

A nyálkás éjszakai nedvesség szinte túlvilági ragyogással vonja be a város utcáit. Az ezüst fémöszvér egykedvűen morogva gördül lassan az utcákon. Gyantasárga szemeiből előtörő fénycsóvákkal pásztázza az épületek közötti szűk tereket. Mindenre görcsös rángásokkal reagál, ami egy kicsit is gyanús.
- És azok ott? - mutat a műszerfalon túlra a sofőr.
- Á, csak péntek esti csövesek. - legyint a társa az anyósülésről, miközben egy pitába gyömöszkölt gyrost tol ütnivaló képébe.
- Ragad a szemem ember, nem vennéd át?
- Hülye vagy? A rutinpályáról is átugrattam egy óvoda udvarára... tolatásból.
- Ha megint krumplival megyünk be, ott toporoghatunk majd a szőnyeg szélén.
- Nem mindegy? Leszerelünk a jövő év elején, nem? Amúgy is... a picsába... - nézi a tiszta szolgálati ruhájára csorgó tzatziki szaftot az őrmester.
- A faszom! - kapja félre a kormányt a sofőr, miközben egy kékes fénygömb csapódik eléjük az útra.

Nincs igazán jobb leírás rá - a nevezzük debreceni éjszakának - kihalt utcáin két goblin, egy hóelementál, egy gyanúsan túlöltözött ork, egy fémtálkányi gusztustalan epe, egy meglepően jóvágású fiatalember, és egy még meglepőbben sármos élőhalott csapódik az útpadkára (ha véletlenül kimaradt volna valaki, azt majd kiegészítő jelentés formájában csatolom... de inkább nem).

- Hümmm. - hümmögi a sofőr. - És ez még csak nem is Hajdúhadház.
- Nem'tom. Lekérjük őket? - szopogatja szószos ujjait az őrmester. - Á, lassan szolgálat vége, nem, csak egy pill. - tekeri le az ablakot. - Üdv, Nagy őrmester. Tudunk segíteni?
- Főbbváros felé vennénk az irányt, de a társam eléggé kókler módon tud csak teleportálni. - bök a háta mögé a goblin.
- Valamit nyugodtan le lehet szopni. - dünnyögi az ork.
- Főbbváros? - vakarja a fejét az éjszaka őre.
- Büdös, hangos, a megszokottnál is több idegesítő emberrel. - lép előre a hóelementál.
- Jaaa, Pest kicsit odébb van nyugati irányba. - bök mutatóujjával teljesen rossz irányba az őrmester.
- Szóval nyugat. Nyalja meg az egyik ujjbegyét az ork, majd belemártja a hűs városi szellőbe. - Azt hiszem megvan. Köszönöm, jóurak!
- Igazán nincs mit. - húzza ki magát mindkét kékruhás, miközben rendfokozati jelzéseiken kicsit fényesebben csillan a hold ezüstös fénye.

...és csett

- Roland, azért ez elég fura volt nem? - rakja sebességbe a gépjárművet a sofőr. - Talán jelenteni kellene.
- Jelenteni? Én ezt le nem írom, baszd meg. - mormogja az őrmester, majd megzörgeti a desszertnek szánt haribos zacskót.

Egy lélegzetvétellel és egy megnyalt szájszeglettel később a teste hirtelen cafatokra robban, mintha egy gyapjas orrszarvú tépte volna darabokra.

A csettintés utáni néma űrben:

- Oké, ez most mi a tököm Dym? - fordul a teljes súlytalanság állapotában jóanyám Dym felé, miközben apám cseppenként ellebegő folyadéktestét próbálja visszaterelni a tálkába.
- Úgy látom elértük a Semmit? - tessékel vissza segítőkészen egy cseppet a tálka felé az ork.
- És? - mormogom.
- Ez amolyan kreatív alkotói pihenő, ahol a teremtő összeszedi a gondolatait, hogy milyen irányba is fonja tovább életeink fonalát. Itt építi fel az elkövetkező történeti szálakat, teljesen logikus, és higgadt módon. Ezáltal egy kielégítő konklúziót kreálva az eddigi eseményeknek.
- Remélem tudja, hogy mit csinál. - fúj jégkristályokat az orrlyukain keresztül Terry.
- Ami azt illeti... - morajlik egy szinte észlelésen túli hang.
- Ez biztató. - lötyögi apám.

Pokol:

Eve lassan összefolyatja magát barátai testnyílásaiból.
- Mi volt ez az előbb? - fordul az öklendező többiekhez.
- Mi mi volt? - krákog Barack.
- Ez a csettingető ork, meg a brancsa. Megesküdnék rá, hogy már láttam valahol... csak pucérabban.
- Egy pucér orkot ismerek. - porolja le Bélát Pangea J. - De ő is Zeb... Hogy rohadnának meg! - dobbant csöppnyi lábaival, amitől leborul az obszidián kastély egyik tornya.
- Most meg mi ütött beléd? - kiált Eve a sarkon fordult manó lapockái közé.
- Semmi! - sziszegi J. és Bélát maga előtt hajítva bepattan a VakUndVilágtalanba.

A Semmi:

- Szóval csak a magad szórakoztatására kezdtél belénk? - lebeg karjait a tarkóján összevonva Zebed.
- Mi tagadás volt pár fölös percem, és pár fölös doboz söröm. - fészkelődök a hosszútávon nem túl kényelmes székemen.
- És most hogyan tovább? - fordul felém Zebed anyja.
- Nem tudom, a harmincadik fejezet környékére megpróbálok mindenkit a végjátékra fordítani.
- Nem lesz ez így kicsit összecsapott? - érdeklődik Dym.
- Hé, egy antológia sorozatnak indultatok, amit csak a Véletlen Eb kötött volna össze. Amolyan betérő vendégek osztanak meg sztorikat satöbbi. Nem gondoltam, hogy így kinövi magát, egyszerűen csak így alakult.

A végtelen feketeségben egy halovány kis fénypont jelenik meg, annál nagyobb robajjal kísérve.
- Milyen robaj? Ez nem a Semmi? Mi vezeti a hangot? - akadékoskodik Zebed.
- Ezt a karaktert kicsit hangosra írtam.
- Hangosnak? Ajjaj. - fordul a fény felé a goblin.
- Ki ez? - érdeklődik Terry.
- Talán már halottál róla. - szabadkozik Zebed.
A VakUndVilágtalan gőzcsíkokat eregetve besodródik a társalgás közepébe. Sziszegve kinyílik az ajtaja, és...
- Hát mi a geci, baz' meg?! - csapódik üvöltve a goblinnak a manó.
- J! - lötyögi örömmel apám.
- Üdv mindenkinek, én vagyok a Béla. - lebeg ki a hangorkán nyomában integetve a nyúlember.
- Teeeeeeeee! - fordítja felém haragját a Pangea.
- Nagyon is én. - billenek hátra a székemmel.
- Összeszednéd magad végre! El kell mesélned egy sztorit. Nehogy azt mondd, hogy beszartál!
- Én, áh...
Start/Főkapcsoló/leállítás...
- A kurva anyját! - sziszegi J.