Szerzői előszó

Sosem gondoltam volna, hogy eljutunk idáig. Egy mérhetetlenül zseniális mestermű végére, amit persze majd csak az alkoholban fulladozó utókor fog elismerni teljesen. Talán sosem volt teljesen koherens, ami azt illeti a végén azon lepődnék meg a legjobban, ha lenne valami értelme. Erre az igazat megvallva sohasem törekedtem, sem a szándék nem volt elég szilárd, sem a véralkoholszint elég alacsony. De mindig is az lebegett a szemem előtt, hogy legyen egy kis infantilis lelke.

Elég elöljáróban ennyi.

Most pedig bekeverem vbk-nak, azt a házibort, amit két éve nem mertem kinyitni. Vagy ez lesz a legmonumentálisabb clusterfuck finálé, vagy... elég az első opció. A kocsmalegyek bátorságával előre!

A Semmi

Félbarack az irdatlanul nagy büdös végtelen feketeség síri begyében lebegve a zsebeiben turkál.
- Hol a fenében van? Mennyit segítene, ha a zsebem sem lenne majdnem feneketlen. - mormog magában, majd a keze megtalálja a hidegen csörgő kulcscsomót. - Eddig rendben vagyunk. Merre vagy te szexi dög? - nyújta előre a kezét, markában egy fekete kavicsszerű tárggyal.
Az első pillanatokban semmi sem történik. Aztán felragyog a semmi, majd egyre jobban összetömörödik. Egészen addig, amíg ott nem áll a vakító fehérség parkolójában egy...

A vendégszeretettel átitatott domboldal

Eve hanyag eleganciával fejti le inas testéről a rátekeredett acélpaneleket, majd egy kellemesen feszültségmentesítő "hogy baszódna meg" elsziszegése után, nagyot fújtatva az eszméletlen Konghoz botladozik. (Azt lehet hanyag eleganciával? Persze, miért is ne.) Bosszúságát elengedve egy lágy csókot lehel a kapitány barázdákkal kanyonizált (Nem akarom fényezni magam, de... de.. na? Naaaaaaa!) homlokára. A majomembernek hirtelen felpattan a szeme:
- Áh, a picsába! 
- Mi az? - hajol felé Eve.
- Rémálmom volt.
Eve megvetően a derekára akasztja Terry leszakadt hókarjait.
- Nem a csókod miatt kedvesem. - menti a menthetőt Kong. - Inkább a jelenléted... - Eve felhúzza a bal szemöldökét. - ...et övező lidércnyomás. - fejezi be.
- Hát, ez nem lett jobb. - mászik ki az irányítópult klaviatúrájának Ctrl és Shift billentyűinek árkából Pangea J.
- Ezt a lidércet választottad... hát nyomd! - veti rá magát az urára Eve.
- Ez valami baleset utáni stressz szex, amit nem értek, és amiből kérek, vagy...? - kezd bele Béla, de Terry azonnal az ajkaira veti magát.
- Emberek, vagy ilyesmi! - emeli meg a hangját Packur. Vár ránk egy finálé, és nem kellene idő előtt elmenni. Ez irgalmatlanul nagy csata lesz bassza meg, és semmi szükség poszt-koitális remegő térdekre.
Pangea J megáll a Space billentyű hosszú pallóján, ami meg sem süllyed a testtömege alatt:
- Lehet, hogy ma nem baszunk így. Lehet, hogy talán rábaszunk. Lehet évtizedek múltán ránk sem basznak majd. De az biztos, mint, ahogy itt állok ezen a szaron, ami meg se moccan, hogy kibasszuk azt az acélajtót... - mutat a VakUndVilágtalan félrefordult ajtajára, amit bebaszott a domboldal. -...és megbaszunk mindenkit úgy. Utánam hát és... - száguld ki az ajtó résén a felspanolt manó.
- Hát ez elment. - néz utána Packur.

A Hordától még mindig délebbre

- Mintha még mérföldekre lennénk - állapítja meg Bru.
- Az lehet, de most nem adhatjuk fel! Odaszálltak le. Száguldanunk kell! - szól magát meg sem erőltetve Morted.
- Inkább csapódtak - javítja ki sípolva Bru.
- Gyere, igyekeznünk kell!
- Könnyen vagy bomladozó barátom! Neked nem kell oxigén - kap a levegőben Morted után. - Jobban átlátva rajtad még tüdőd sincs. Akkor mégis, hogy?
- Mágia, nano, vagy meta... ahogy egyes helyeken mondják. Válassz!
- Ez a dombról le-dombra fel le fog meríteni. Kell, hogy legyen egy jobb módja?! - rogy térdre az ég felé tekintve Bru. Majd találkozik a tekintetünk.
- Hé, te! Te kókler! - rázza az öklét felém. Látom ám, hogy elkezdted normálisan használni a mondatvégi írásjeleket párbeszédnél. Az a sok felesleges pont. Nem építenél utat belőlük? Akkor nem lenne ennyi emelkedő.
- De már begépeltem őket. Félek, hogy a csökkenő karakterszám miatt összeomlik a történet. Meg amúgy is mi a faszom ez? Tom & Jerry? Bár kimaradt három.

...

Bru és Morted a Jó Veréshez szól a Józsa árnyékában találják magukat. A félredobott fedélzet csaknem agyoncsapja őket.

Nekrolett pókemlőjének bimbaján megcsillanó verejtékcsepp reflektorfénye alatt

A pókasszony gyakorlatilag feltépi Zebedet az alatta lévő deszkákkal együtt, és az egyik szeméhez emeli. 
- Mintha múltkor több lett volna - kezdi meg az életmentő bókolást a goblin.
- Elvitted az egyik szemem fényét, amikor leléptél. De most visszakapom - emeli az egyik lábát az ég felé Nekro.

A Horda

- Az ott egy kibaszott aszteroida? - csúszik le hitetlenkedve az óriás féreg hátáról Anton.
- Egészen olyan, mint egy elhagyott, vérig sértett pókasszony szeme fénye - árnyékolja a tekintetét tenyerével S.E.A.N.
Anton kérdően felé fordul.
- Nemcsak Zebed gyengéje az óriási potroh - rántja meg a vállát a múmia. - Hallottál már a Földkéregbe Préselt Városról?
- Igen. De...
- Na, akkor váltam - fordul vissza a tűzgolyó felé S.E.A.N.
- Nagyúr! - borul egy őrszem a kamasz lábai elé. - Itt vannak. Itt vannak mindannyian.

A Horda arcvonala

- Basszátok meg! - csapódik az első sorok bokáinak a manó. 
Gyorsabban, mint, ahogy a szem felfoghatná, párosával szakadnak az inak a lábakban, ahogy Pangea J. két kezében és a fogai között tartott tőrök társaságában őrült táncba kezd.
- Tapossátok már el! - pánikol az egyik szörnyszülött, majd térdre rogyva tehetetlenül végignézi, ahogy egy társa állkapcsa leszakad, miután egy gyíkember jóízűen leharapja, majd az ajkait nyalogatva elnyeli azt.
- Most már ne fogjuk vissza magunkat! - bólintja Packur, miközben Pangeával összetalálkozik a tekintetük.
Eve fekete miazmaként száll légútról légútra belülről rohasztva el mindent és mindenkit, akibe utat talál. Kong édes neje mellett összeszorított ajkakkal és szájmaszkban harcol. Négy végtagja és ötödikként használt erős farka dióként ropogtatja a koponyákat. 
- A férgese hullik, de a többiek még nekünk is rengetegen lesznek - lihegi Eve.
Terry Evere tekint, majd az orrára mutat:
- Félszavakból is.
Egy darabot a mellkasából hógolyóvá gyúr.
- Szívemet a lavina szívének - suttogja bele, majd elhajítja a felette tornyosuló hegylánc fagyfedte gerince felé.
- Ebből még lehet baj lesz - néz az ormok felé Packur.
A hófehér égbolt alja leválik és elindul a harcoló felek vérgőzös fergetegébe.

A Jó Veréshez Szól a Józsa árnyékában

- Ez majdnem levitte a fejem - nézi a nem messze talajba fúródott fedélzet darabjait Morted. - Bru, akkor mi a... - fordul barátja felé, de csak a fej nélküli testét leli. - Ne, kölyök, ne. Nem, nem, nem.
Zebed a magasban lengedeztetve meglátja régi rajongója fej nélküli torzóját, majd egy könnycseppel a szeme sarkában égtelen haragra gerjed.
- Eressz el te hálószövő ribanc! - majd félelem/harag merevedését használva szétfeszíti a pókasszony markát. Zuhanás közben Ziklon elrugaszkodik a hajótest maradékáról és a levegőben pörögve az alkarjánál fogva elkapja a fiát és Nekrolett hasa alatt ellendíti a potroha irányába. Zebed a hirtelen haragtól háromszorosára nőtt, úgynevezett berzerker szemfogakat letöri, majd tőrként használva a potroh húsos falába vágja azokat.
- Talán... - húzza magához a leszakadt fejet Morted. Igen, igen. A hús korrumpálása. Megropogtatja a nyakát, majd egy könnyed mozdulattal letépi a saját fejét.
- Ilyet se láttam mostanában - fordul felé Ziklon. - Olyat pedig nem láthatok elég későn - tekint a lefelé robogó hótömeg irányába.

A Semmi

- Gyerünk picinyem! - lebeg a fémszörnyeteg irányítópultja mögé a gyümbölcs. Az indítókulcs elfordítására a bestia kéjesen feldorombol, majd amint Barack végigsimítja a kormány külső ívét egy sebet tép a semmi peremére.

A Horda

- Egy aszteroida és egy lavina; meg kell hagyni nem aprózzák el - futtatja végig a nyelvét a felső fogsorán Anton.
- Kezdhetjük végre? - topog türelmetlenül S.E.A.N.
- Kezdhetjük - suttogja némán a szélbe a kamasz.
A Horda főereje pedig megindul a domboldalon a viaskodó felek irányába.