XV. - Ugye mi kielégítő szinten lévő ismerősök vagyunk?

Az előző fejezet tartalmából:

VakUndVilágtalan... egy nem egészen, ám valahogy mégis félkarú utcagyerek... erőteljes farok... kaparcs

Pokol (a fiktív)

A gondosan karban tartott kaparcs élének tükrében kábultan méregeti saját elviselhetetlen létének fejfájdalmát Kong.
- Na, már megint. - motyogja, miközben egy krumpli palántát próbál kihalászni a fogai közül.
- Mennyire sűrűn zuhansz csak így ide? - érdeklődik Barack a segge alól.
- Túl sűrűn! - ordítja mérgesen Eve, majd bevágja maga mögött az obszidián kastély hegyomlásnyi ajtaját.
- Szenvedélyes asszony! - rántja fel a földről jóbarátját a majomember.
- Hol van Második? - forgolódik aggódva a gyümbölcs.
- Nekem ő volt az első és egyetlen. - bámulja szinte megdelejezve a kastélyt a kapitány.
Barack csak legyint, és megindul, hogy megkeresse az utcagyereket, de meg is áll, mert megvan. (Vúhú, kaland!) Egy kalózhajó (bocsánat, ex-kalózladik) lebeg az orrán egy méterrel a meglehetősen szépen rendezett, ám most meglehetősen feldúlt konyhakert talaja felett. A  Jó Veréshez Szól A Józsa alatt eszméletlenül ott fekszik Második. Csaknem halálra zúzta a hajó, de a vándorkéz megfogta. 
- Fú, még jó, hogy erős kötő-dokumentumokat írtam. - törli le a verejtéket a homlokáról.
- Egyszer részletesebben el kell mesélned hogyan is működik ez! - fordul felé Kong, miközben tenyerével a Lángot takarva méricskéli a hajóját.
- A bőrokráciát nem lehet barátom. Beleőrülnél. - szorítja meg a majom vállát a hamvas.
A VakUndVilágtalan ajtaja nagyokat sziszegve kinyílik, és gőz ömlik a kertbe. A duó harci készültségbe vágja magát felkészülve a legnagyobb borzalmakra.
- A HERETÚRÓ-SZÁRADNA-AZ-EMBERSZABÁSÚ-TELIBEVERT-MÉLYTORKOS-KURVA-HANGSZÁLAIRA!!! - fújja szét a párafelhőt az előrobbanó hangorkán. - Teeeeee! - rongyol ki a fehérségből Pangea J., mutatóujját Kongra szegezve, apró manólábaival irgalmatlan sebességet diktálva.
- Kicsi lány! - rogy térdre karjait széttárva, örömködve a majomember.
A manó kicsit még fokozza a sebességet, majd, amikor a tárt karokhoz ér begyújtja a rakétacsizmáit, és barátilag, nevelési szándékkal, de a gyilkosság gondolatát csak kószán megforgatva irgalmatlan erővel gyomorszájon rúgja a majmot.
- Szia! - lép arrébb Barack, és integet tisztes távolságot tartva.
- Mindjárt lenyugszik! Kicsit hirtelen haragú. - szökken ki a Vakond belsejéből Béla.
- Mija'zisten ez? - tér magához Ontafir, és nagyokat görcsölgetve lezuhan a Józsa kormánykerekétől a földre.
Packur gyíktestének elegáns könnyedségével lesiklik a függőlegesen lebegő hajó oldalán.
- Egy nyúlember! Ritka az ilyen idős példány. Még nem jött el a hasznos halál? - szegezi a kérdést Bélának.
- Pedig nagyon igyekszem. - dobbant búsan ugrólábaival.
Pangea nagyokat fújtatva végül felhagy Kong rugdosásával.
- Packur! - ugrik mosolyogva a gyíkember karja közé.
- Megkaptad a levedlett bőreimet?
- Szerinted miből van a sapim? - nyomja a gyík kezébe a védőszemüveggel ellátott műhelysipkáját J. 
- A tavaly előtti arcbőröm.
- Bezony. - öklöz Packur sípcsontjába a manó.
- Gusztustalan. - öklendezik Kong, miközben megpróbál a belső szerveit a helyükön tartva talpra állni.
A társsasok Második arcát gyengéden csipkedve próbálják felkelteni.
- Várjatok! Csak óvato...! - rohan a hajó felé Barack.
Az utcagyerek hirtelen felriad, szinte felrobban a mellkasa a hirtelen a tüdejébe tóduló levegőtől. Zavarodottan talpra ugrik kezében a hajóval hadonászva. Féreglyukakból összehozott baráti körünk a földre hasalva próbálja menteni az életét. Kivéve J., mert ő, na, nem nagy.
- Mi? Hol? Hogy? - próbálja összeszedni a gondolatait az utcagyerek. Felfogja, hogy egy kalózhajót tart az egyik kezében. - Háh, látjátok ezt? - hadonászik tovább vele, miközben matrózok potyognak a kertbe. - Ez állati! Imádlak vándor! 
A vándorkéz az ágyások közé dobja a hajót, majd hüvelyk- és mutatóujjából ajkakat formázva egy puszit nyom Második orcájára.
- Hát... Volt már furább napom is. - egyenesedik fel Barack.
- Rendben, ki kopogtat be? - bök az kapu irányába Packur.
- Nem az én nejem. - vágja rá szinkronban mindenki kivéve Kongot.
A kapitány nagyot nyel, majd megindul az obszidián kastély felé.

Az én mátkám haja lángtenger... Áúúú!

Packur minden erejét latba vetve próbálja Pangeat a karjaiban tartani, miután az eldobott egy krumplit.

Eközben Főbbváros kapuinál.

A Ganésowich-horda embertelen szörnyetegeit látva a várfalon álló őrök bátorsága lassacskán elcsorog, ahogy a lábaiktól induló, és a lépcsőkön lezúduló hugyfolyó is. A polgármester tocsogó léptekkel megáll a kapu felett.
- Gyáva kis férgek. - sziszegi hatalmas orra alatt. - Hol a vezetőtök? - kiáltja az arctalan seregnek.
A tömeg szétválik és egy hatalmas hullafehér féreg hátán megjelenik Anton.
- Lakomáztunk, pusztítottunk, semmi sem maradt a falaidtól északra. De civilizált ember volnék. Ha megnyitod a kapukat békésen átvonulok a seregemmel. - pattan le a kolosszális kukaca mellé.
- Mi a biztosíték rá? - hebegi az elöljáró.
- Semmi. - veti oda hanyagul Gané.
S.E.A.N. elhűlve nézi a háta mögül. Valami megváltozott a gyerekben. A kamaszkori zavarodottság önbizalommá szilárdult, az önbizalom pedig vérszomjjá. Az övé lesz a világ. Hacsak pár bátor harcos az útjába nem áll.

Pokol.

- Én biztos nem mernék bemenni. - majszol egy marék pattogatott kukorékocát Béla.
- Ja. - vágják rá szinkronban a többiek.
Kong szőrös öklével megkopogtatja az embertelen ajtókat. Azok velőtrázó csikorgással kinyílnak, és a majmot elnyeli a kastély kátrányfekete gyomra.