Az előző fejezet tartalmából:

hamueső... meh... az igazsághoz tartozó kifelé dőlés... MONTÁZS

 Pokol.

- Szerinted nem lesz gond? - fordul aggódó tekintettel Barack felé Második, miközben a kastélyból kiszűrődő halovány halálsikolyoktól a hideg futkos a hátán.
- Áh! - legyint a gyümbölcs. - Hosszú kapcsolat ez, csak kell egy kis idő, amíg újra felmelegszik. - majd fütyörészve sarkon fordul, és megindul Pangea J. felé, aki éppen hangosan káromkodva próbálja életre kelteni a  VakundVilágtalant. - Amúgy is. - tárja szét a karjait. - Mit csinálhat vele? A Pokolra küldi. - majd kacarászva folytatja az útját.
- Barack úr! - toppan elé Béla.
- Ugyan, a barátaim barátainak Hamvas. - rázza meg a nyúlember kezét.
- Hogy mi? - rántja vissza a nyakát Béla.
- Simíts meg! - szorít rá a nagyra nőt rágcsáló mancsára Barack.
- Inkább nem. - lép hátrébb a lepus. - Amit a gyermek karjával művelt, az lenyűgöző. Remélem végtagvesztésnél alkalmam nyílik majd a saját bőrömön is megtapasztalni. Mégis miféle varázslat ez?
- Avatatlan szemnek annak tűnhet, de közelebb áll a... szerencsejátékhoz. - kezd bele a gyümbölcs. - Először is egy kérvényt/pályázatot/szépen megformázott baromságot kell írnom, lehetőleg emberbőrre, 0,5 körömkaparás mélységű karakterekkel. Látod, ezért van a mutatóujjamon mindig kihegyezve a köröm. - böki majdnem a nyúlember jobb szemgolyójába a körmét. - Néha kicsit kényelmetlen. Például, ha megvakarom az orrom, és véletlenül felhasítom. Ezért is vörös mindig egy kicsit.
- Ó, azt hittem iszol. - csodálkozik Béla.
- Na mindegy. - folytatja Barack. - megírom a cuccot akármire, mert tényleg, minden baromságra lehet. Ahogy formába körmöltem hívom az egyik tárSast. Mielőtt a torkába dugom a bőrtekercset, lepecsételem a megfelelő hőmérsékletre hevített pecsétnyomóval. Amint a madár elnyelte bekerül a Rendszerbe.
- A Rendszerbe. - bólogat a nyúlember, mintha halovány fingja is lenne róla, hogy miről van szó.
- Ezt a rendszert démonok uralják. Ha találkoznak a nagy büdös semmiben repdeső tekerccsel, akkor talán megnézik, talán nem. Ha felkeltette az érdeklődésüket a dokumentum tartalma, akkor vagy jóváhagyják, vagy nem. Majd továbbítják...
- Vagy nem. - vág közbe Béla.
- ...a Semmibe. Pontosan. - csettint elégedetten Barack. - Sokan lassan éreznek rá. És a Semmiben a kérvényből, vagy lesz valami...
-...vagy nem. - dobbant elégedetten lábaival a kapafogú.
- És ha minden az előírtak szerint történik, tehát hatalmas mákod van, akkor a tárSas visszaböfögi az adott dolgot.
- Akármit? - vakarja a bal fülét Béla.
- Egyszer láttam több generációnyi jólétet kiöklendezni egy madarat. Nem volt szép látvány. - fintorog Barack.

 - Packur haver, idedobnád azt a böhöm csavarkucsot? - szól megöbbentő kedvességgel a gyíkemberhez a manó.
A hüllő óvatosan megemeli a szerszámosláda kaotikus bendőjében leledző egyik kulcsot a sok közül.
- Nem azt, FASZOM! - bömböli el magát az apróság.
Packur remegő kézzel megemel egy másikat.
- Igen azt drága. Köszönöm szépen. - A felzuhanástól megroncsolódott a szökőállatok szállítóketrecének a zárja. Ki kell engednem a kicsikéimet.
A zár a harmadik istentelen odakondítás után recsegve megadja magát, és a raj boldog farokcsóválások közepette kiözönlik a veteményeskertbe.
- J. elégedetten zuhan a hátsójára, majd a levedlett bőrsapit a szemébe húzva álomba zuhan.
- Milyen békés ilyenkor, mint egy gyermek. - lép kezeit összekulcsolva Packur mellé Ontafir.
- Tudod ki a gyermek, hugyos! - mormogja nyálbuborékkal a szájszegletében Pangea.
- Hogy hiányzott ez. - mosolyog a kormányos.
- A hajó? - fordítja komolyra a szót az elsőtiszt.
- Az orrdísz bal melle kicsit deformálódott. De amúgy semmi komoly. - lép ki a  VakundVilágtalan fémgyomrából a fényre Ontafir.
- Milyen orrdísz? - fordul utána értetlenkedve a gyíkember. - Ffffff, ebből még baj lesz nyalja meg a szemgolyóját.

A Jó Veréshez Szól A Józsa orrára valószínűleg a Nagy Büdös Feketeségben történt átzuhanás közben egy hatalmas fekete pikkelyekkel, és hatalmas keblekkel megáldott teremtmény akadt, amely most lassacskán éledezik.
- Ez meg mi tököm? - vakarja a fejét Béla, akinek szintén a szemébe ötlött az indokolatlan keblek látványa.
- Á, a Feketeség lakója. A sötétben ritmikusan villogó mellbimbóival csábítja magához a prédáit. Ez egy habtrehány. - tudatja a többiekkel Barack. - Egyszer kérvényeztem egy ilyet. Egy barátomnak.
A bestia hirtelen magához tér, és zavarodottan vizsgálgatja a környezetét. Majd a tekintete megakad Bélán. Telt ajkai mögött több sorban cápafogak sorakoznak. A nyelvét lassan végigfuttatja rajtuk. Pikkelyes farokban végződő alsótestén egyensúlyozva kihúzza magát, hogy a telt keblek még hangsúlyosabbnak tűnjenek. Majd úgy marad... és nem történik semmi. Egy csavarkulcs hasít át a levegőn, és kiveri pár fogát. Sziszegve kap a szájához, majd a tenyerébe ömlő vért vizsgálgatja.
- Fényes nappal van ribanc. - lép ki a VakundVilágtalanból J. - És az én Bélámat nem baszogatja senki.