az előző fejezet tartalmából:

kurtizán... szexuális feszültség... kecskefajzat... Carlsberg

A Jó Veréshez Szól a Józsa fedélzetén valahol... valahol

Barack verejtéktengerben úszva az utolsó deszkát is felszegeli keresztbe a kapitányi kabin bejárati ajtaján. Duzzadó erekkel gazdagon átszőtt inas alkarján megfeszülnek az izmok, ahogy a kalapácsát szorítva elhátrál az ajtótól.
- Ennek már tartania kell. - nyel egy nagyot.
- Biztos? - dugja ki a fejét az italos szekrény mögül Második.
A gyümbölcs még egyszer átvizsgálja a munkáját:
- Toldd azért ide azt a szekrényt kölyök!
A lány vándorkezének kisujját a bútor alá dugva hangos csörömpölés és üvegtörések közepette megemeli azt, majd egy hanyag mozdulattal a bejárat elé hajítja.
- Halkabban, a picsába is! - förmed rá Barack. - Mondtam, hogy csendben kell maradnunk.
- Azt hittem azt mondtad, hogy csak csendesebbnek kell lennünk a többieknél. - áll a sarkára Második.
- Már napok óta semmit se tudunk róluk. Lehet, hogy felfalták őket. - törli meg gyöngyöző homlokát egy térképpel Barack.
- Hány órája is kuksolunk ebben a nyamvadt kabinban? - néz ki az ablakon az utcagyerek.
- Ötvenhét napja. - motyogja a gyümbölcs és a vállánál fogva elhúzza a lányt az ablakoktól.
- Nem kellene beszögelni az ablakokat is? - vonja fel a bal szemöldökét Második. - Azt hittem lazán bejutnak a fedélzetről hiszen tudod... majmok.
- Talán eddig nem jutott eszükbe. - markol egy újabb adag szegért Barack.
Egy habzó szájú Kong ivadék csapódik farkát a hátsó fedélzet korlátjára kulcsolva az ablaknak. Üres, mélyvörös tekintetében csupán egyetlen ösztön izzik: ENNI!
- Talán mert eddig nekünk se. - tapasztja a verejtéktől eláztatott térképet az őrjöngő majom elé, mintha az olyan kurva sokat segítene.

Eközben a Jó Veréshez Szól a Józsa konyhájában

- Két  - a maga nemében szupererős lény -  erre nesze faszom, itt ülünk egymáshoz kötözve, mint két idióta. - fejelgeti Kong tarkóját Eve.
- Mit tehetnék? Hisz a gyermekeim. - hebegi szabadkozón Kong.
- Mondjuk egy kis atyai szigor, vagy csak néha azt mondani nekik, hogy: NEM! - sziszegi Eve. - Nézd meg szegény Dymet! Nézz csak rá! 
Kong a meztelenre vetkőztetett ork petyhüdt pénisszel oszladozó alsótestére tekint... ugyanis egzotikus lakoma gyanánt a fiatal suhancok a többi részét már elfogyasztották, a többihez meg kókadozó okok miatt hozzá sem nyúltak.
- Egy kicsit alábecsültem a Semmiben eltöltött idő és a meglévő élelmiszer tartalékaink arányát a gyarapodó legénység függvényében.
- Kicsit? Tudod, hogy húsra van szükségük, hogy normális ütemben fejlődjenek. - morogja a Eve.
- Szerintem jó ütemben fejlődnek. - vitatkozik a kapitány.
- És szerinted normálisan? - fejel a koponyájába újult erővel a neje.
- Hát... - kezd bele a majom.
- Pszt, figyelj! - fojtja belé a szót Eve.
Valahonnan a fedélzetről hatalmas ricsaj süvít át a deszkákon.

Árbóckosár

- Akkor vidd baszd meg! - üvölt egy újabb kényszerből levedlett bőrdarab után Packur.
A majomhorda egymással marakodva esik neki a megszerzett hüllőbőrnek.
- Mintha gyengülne az erőtered. - fordul Pangea J-hez Terry.
- Lassan lemerülnek az elemek, és itt nincs napfény, hogy feltöltsem a karpereceimet. Azt hiszem ez már a végjáték barátaim. - huppan orrát törölve a kosár fenekére a manó. - És lassan Ontafir is elfogy. - rúg csalódottan a kormányos meglepő akkurátussággal kiporciózott tetemébe.
- Nem értem, engem kellett volna megenni. Önként ajánlkoztam, hősi halál lett volna. - suttogja üres tekintettel maga elé Béla.
- Neked még komolyabb szereped lesz, érzem. Ontafirral látványosan nem tudott semmit se kezdeni kalandunk fonala, így... - nyúl egy újabb falatért Packur.
- A Semmin eddig pikk-pakk átjutottunk, nem értem, hogy mit sodródunk itt már hetek óta. - morzsol egy maroknyi jeget egy húsdarabra a hóelementál.
- Csakhogy ez nem a Semmi, barátom. - tekint a messzeségbe a peremre könyökölve a gyíkember. - Ez a Feledés.
- Apropó Feledés. - szökken talpra J. - Nem volt nekem egy dimenziótúró VakUndVilágtalanom faszfej!
Bakker tényleg!

Pár perccel korábban a raktér sarkában porosodó láda mélyén

- Nem, nem látok senkit. - szorítja szemgolyóját a láda szálkás deszkáinak Zebed. - Biztos elvonja a figyelmüket a zajos sasfészek. Sose gondoltam volna, hogy egyszer újra magába kebelez a Feledés. Utoljára a zenekarom bukása után tapasztaltam. Igen, igen, ahogy mondod. - fordul anyja felé a goblin. Már amennyit a legénység meghagyott belőle mielőtt sikerült kiragadnia a maradékot a karmaik és fogaik közül.
- Mit motyogsz? - fordul át az anyja félálomban egyik oldaláról a másikra.
Talán túl sok is maradt belőle.
- Innen csak úgy juthatunk ki, ha az Univerzum elkezd nagyon kimért, és egyenletes tempóban visszatérni életünk fonalaihoz, nem közéjük rongyolva, mint egy számlarendezésre felszólított megbízhatatlan törzsvendég a hónap elején.
- Tényleg nem hagysz pihenni, igaz-e? - nyújtózkodik nagyot Zebed anyja.
- Ötven napja alszol! - fordul felé Z.
- Így nem vagyok éhes. - rántja meg a vállát az öreg.
- Talán meg kellett volna ennem téged! - vakarja az orrnyergét a goblin.
- Hogy aztán emésszen a bűntudat, miközben engem emésztgetsz? Talán én ettelek meg volna téged. Nekem kevésbé lett volna rossz, másik gyereket még mindig szülhetek, de te nem dughatsz össze magadnak egy másik mutert, ugyi? - rúgja arrébb fia lábát Ziklon.
- Hé? - szegezi ujjait anyja nevére Zebed.
- He? - kap a mellkasához Ziklon. (barátoknak csak Ziky)
- Csak óvatosan az emlékekkel és egyebekkel nem...
Bakker tényleg!
-...alapon... a tetves kurva életbe. - fejezi be Zebed majd átadja magát a kínok egészen új dimenziójának, ahogy a tér egy rosszul elsült LSD-triphez viszonyítva is könyörtelenül kicsavarja a világot.