Az előző fejezet tartalmából:

nyúldeszka... kiöklendezett szervek... a kert... a lángtenger

A hamufelhő lassan szétterjed a kertben kialalkult csatatéren. Nincs olyan résztvevő a habtrehányon és Barackon kívül, aki ne kaparná ujjaival a torkát, és ne próbálná felköhögni, hát... lényegében Eve-et.
- Annyira rühellem, amikor ezt csinálja. - köp az ágyások közé könnyes szemmel Pangea, miközben Bélán egyensúlyozva próbálja elkerülni a habtrehány záporozó ütéseit.
- Ez mi a szar? - nézi rettegve a tenyerébe folyó szürke habot Második.
- Ó, már megint tüdőre ment? - kiált ki a VakUndVilágtalan belsejéből Barack.
- Szíveskednél csipkedni magad! - ordít utána Kong és a megszenesedett lábát maga után vonszolva, elindul, hogy felvegye a lépcső alján fekvő leszakadt alkarját, melyet elveszített Eve felrobbanása közben.
- Úristen, hirtelen de meleg lett itt. - legyezi magát Ontafir.
- Mi a fasz ez már megint? Normális ismerőseid nincsenek? - szegezi a kérdést J-nek, és mutogat a kormányos felé bolyhos farkáva Béla.
- Háh! - néz hátra a válla felett Pangea. - Ideje vót má'! Ontafir beszari, ez igaz. De ha elengedi magát, akkor sárkány.
- Na jó, gyökerek ideje lesz kussolni, és egy kicsit figyelni! - zengi az éter. - Mivel annyira felbasztatok, hogy spontán elégtem, most csak egy régimódi összehangolásra futja.
- Várj egy kicsit drágám! - merevedik meg Kong, ahogy a leszakadt végtagot vizsgálja, amint az új, rózsaszín szövetet generálva összeforr a felkarral.
De elkésett, Eve részecskéi már a hörgőcskéken felszívódva szétterjedtek a csapat tagjainak testében, és átvették az irányítást a legtöbb motorikus képességen. Leszámítva Másodikat, aki éppen anafilaxiás sokk keretében rángatózik a krumpliágyások között.
- A kölyöknek segítség kéne. - ásítozik Packur, és félkómásan felcuppan a földről, ha már nem hagyják aludni, és viszkető parazitaként a szemgolyója mögött ott érzi Eve-et is.
A habtrehány rendületlenül ostromolja J. szökőállat hullámát, egyre jobban elaprózva azt. A mészárosztrigák érdeklődési körüket Másodikról áthelyezik Ontafirra.
- Miért nem eszik meg inkább a lányt? - nyavajog a sárkány, és kelletlenül tüzet köp a kagylók felé.
- Nem esznek beteg prédát! - világosítja fel Barack.
- De nem is beteg, csak allergiás. - próbálja a térdeit markolva egyenesbe hozni magát az elsőtiszt.
Az osztrigák, mintha értették volna hirtelen irányt változtatva a fetrengő utcagyerek felé veszik ismételten az irányt.
- Ó lágyhéjú prosztapiton tojás! - áll Második és a csattogó kagylóraj közé a csupasz gyíkember.
- Ha már balfaszkodtok legalább csináljuk összehangoltan! - visszhangzik minden megszállt fejében E. - Mennyire merev a barátod? - kérdezi J-től.
- A talpa alatt mindig. - jelenti ki büszkén Béla.

Pangea egy határozott mozdulattal áthelyezi a testsúlyát a nyúldeszka hátsó részére, ami ettől az orr irányába megemelkedik. A bolyhos farokra taposva J. növeli a sebességet és a habtrehány állkapcsai közé irányítja Bélát, majd az utolsó pillanatban egy oldalirányú szaltó keretében leugrik róla. A szökőállatok tompítják a zuhanását, majd az apró ebek nyáltengerrel borítják, fejtetőtől cipőtalpig, mind a 37,8 centiméteren.
Ontafir hatalmas testével, a nem kevésbé hatalmas (de nem kimondottan kövér, mert a body shaming még ebben a világban is csúnya dolog... legalábbis Ontafir szerint, mert ő még nem annyira bátor, hogy elismerje, hogy, aki kövér az kövér. Pedig sárkány, nem szólnának vissza neki) habtrehánynak vetődik, és annak kipeckelt szájába okádja előbb ideges gyomrának tartalmát, majd később a lángmirigyei által termelt tüzet is.
Mielőtt a gyomortartalmak és a tűz közötti kölcsönhatás kirobbanó energiával tenné a dolgát Packur az eszméletlenül remegő Másodikat erős karjaiba veszi, és egy határozott mozdulattal a bestia pofájába hajítja, ahonnan az utcagyerek leszánkázik egyenesen a habtrehány gyomrába, nyomában a felbőszült osztrigarajjal.
- Hősi halál. - gördülnek le a régóta áhítozott dicső szavak Béla vágott ajkairól, majd az ernyedési pontra harapva átadja magát a dicsőség répaszagú istenének.
- Még nem! - fonódik a kezére egy szőrös majomfarok, és kirántja az összezáródó állkapcsok közül a nyúlembert. - Ez még nem az a nap. - néz vigyorogva a szemeibe Kong.
- Utálni foglak. - sziszegi sárgás metszőfogai mögött Béla.
- A kölyök allergiás rám, de te nem, nem igaz? - szegezi a kérdést a vándorkéznek Eve. - Vigyük ki innen! - és megindulnak a végbélnyílás felé.

A TárSas elégedetten böfögi fel a kérvényezett csomagot Barack lábai elé. A gyümbölcs izgatottan tépi fel a pecsétet, és gyorsan átfutja a csatolt a levelet.

Tisztelt kérvényező!

Örömmel tudatom Önnel, hogy munkatársunk az Ön által igényelt AntiHabtrehányDeLukszUSedisön kard haladéktalan átküldésére irányuló kérvényét sikeresen feldolgozta, ám átmeneti készlethiány okán azt az Ön rendelkezésére bocsájtani nem tudja. Cserébe fogadja el ezt a félig feltöltött csillámtintás töltőtollat.

Tisztelettel,

A Semmi

- A KURVA ÉLETBE, EZT NEM HISZEM EL! - üvölti a gyümbölcs.
- Megint tollat küldtek? - érkezik kutyái hátán Pangea.
- A toll is megteszi. - zengi Eve, és J-t irányítva kitépi az íróeszközt Barack kezéből, majd Kong felé hajítja... aki nem kapja el. De erre számított is. A toll a kémiai folyamatoktól egyre jobban feldagadó habtrehány elvékonyodott hasfalába fúródik... és BUMMMMM!!!
A hirtelen táguló gázok hatására a vándorkéz által vonszolt Második hihetetlen sebességgel robog a menekülést jelző záróizomzat irányába. A vándorvégtag ökölbe szorítja kinyújtott magát, és akár egy másik világ elsősorban rajzokban megörökített popkulturális hőse az életet jelentő szabadságba repítí magát a büszkén maga mögött lobogó eszméletlen gazdájával.
- Azt kell mondanom mindent egybevetve egész jól ment. - gondolja magában Eve felé Kong, miközben az égből aláhulló húscafatokat csodálja.
- Na jó, adjatok vissza! - utasítja a többieket Eve.
Leírni is szörnyű az itt végbemenő folyamatokat. Testnyílásokon, pórusokon előtörő fekete szmötyiről írhatnék hosszú sorokat. Fekete, csomós könnypatakokról, kátrányos húgycsövekről...