VI. Life is a Highway - szólott a bárd
Az előző fejezet tartalmából:
talán lepra... udvarias holttest... nekrotölgy... nem akarom elkapni
Eközben a frissen felhúzott Véletlen Eb északi falain belül.
Hirtelen riadok az álmomból, miután Dym véletlenül hortyogó orrom alá borítja a korsója tartalmát.
- Baz'ki! Megint láttam azt a múmiát? - ragadom meg Terry karját.
- Azt a hipochondert a nekrotölgy aljánál? - tép le magáról a hóelementál.
- Pontosan. És... És volt ott valami nemibeteg ifjú kelésekkel az arcán, de valahonnan mégis ijesztően ismerős. - kopogtatom mutatóujjammal a pultot.
- Rossz hírek jönnek észak-nyugatról. - böfögi el magát egy troll hírfutár a pult túlsó végénél.
- Valaki. Vagy valami sereget gyűjt. A Demoktratikus Kocsma Köztársaság ellen. - teszi hozzá egy vérgólem a küszöbön oszladozva,
- Tudtam én, hogy túl szép az életem, ahhoz, hogy békésen csordogáljon itt a völgy alján. - mormogom a szálkák közé.
Lassan másnaposságommal küszködve elrángatom magam a pult végéig. Túlságosan is megünnepeltük az Eb újjászületését. Térdre rogyok, majd négykézláb folytatom az utamat a szolgálati mellékhelyiségig, ahol retkes mutatóujjamat a garatomnak pattintva kiadom a gyomortartalmamat. Ebben a sárgászöld habzó gesztustalan forgatagban hirtelen megjelenik egy arc. Mert miért is ne jelenne meg?
- Szevasz Zebed! - köszön verejtékező arcomba az epehab.
- Apa. - köpöm utána a számban maradt sárga salakot.
- Rég találkoztunk. - teszi hozzá.
- Rég rúgtam be ennyire. - emelem fel magam a pottyantós kávájáról.
- Figyelj rám kölyök! - ragadja meg a hab a tarkómat. - Össze kell szedned, akit csak tudsz, hogy megvédd ezt a dögöt.
- Ebet! - javítom ki. - Ebet! Ez nem holmi dög.
- Ja, nem az. - teszi hozzá Terry. - Ha végeztél hugyoznék. - fordul ki az ajtón.
- Csak vigyázz magadra, és azokra akik fontosak a számodra! - nyom egy keserű csókot az arcomra a fater.
El is felejtettem milyen tehetséges epével suttogó az öreg. Alig hajolok el a szarszagú mélységtől, máris egy méretes jégdorong kúszik a látóterembe.
- És ha most megbocsátanál. - teszi hozzá Terry.
Beletúrok a zsíros hajtaréjba a fejem tetején miközben letörlöm a szám sarkából a sárgászöld epemaradékot.
- Egyedül ide kevesek vagyunk. - csapok a pultra miközben Terry kilép a budiból, és bal szemöldökét felrántva felém fordul.
- Kell a csapat? - fordul a ketrecbe zárt postagalambjaim felé.
- Kell a csapat. - bólintok.
Tudom rég beszéltünk. És tudom haragszol rám. De Kong, a félmajmok nemzetségének büszke gyermeke, ismét szólok hozzád. Tudom irányomba nincs tartozásod, ám vérszomjad büszkeségét simogatva mégis újra hadba hívnálak még egyszer. Utoljára.
- így repül el az első madár.
Félbarackoló! Skalpok félura! Kinek egy trófea sem érte meg soha a teljes energiabefektetést. Felesem töltöm a kedvenc poharadba, a kedvenc nedűdből. Jöjj velem még egyszer! Utoljára.
- így száll tova a második.
Pangea J.! Ki a felperzselt lelkeknek számvetője. Ismét hadba hívlak. Ha a valaha együtt elpusztított korsók fele is kedves volt neked. Velem tartasz. Még egyszer. Utoljára.
- Terry jeges lehelletével a hátában így indul a harmadik.
Everől vegyétek le a láncokat, és a szájkosarat!
- Biztos vagy ebben? - néz rám remegve a hóelementál.
- Az eljövendő csatában minden szörnyetegre szükségünk van. - bólintok.
Igaz, nem jellemző rám, de a kezeimbe veszem a seprűt és zavarodottan elkezdem kavarni a port a padlón. Dym a lábai közé rejti a péniszét, nehogy a makkja alá véletlenül begyűljön a szálló kosz. Talán túl sok ork pénisz higiénés aggodalmat tartalmaz ez a fejezet. De ne ragadjon be! Ne égessen! Az ég szerelmére, ne ragadjon le az a dicső élénkzöld fityma!
- És most mi lesz? - fordul hozzám Terry, miközben egy korsó frissen csapolt martolóc sört csúsztat végig a pulton a kezeimbe.
- Várunk. - csapom vissza a korsót a pultra habbajusszal a számon.
- Biztos hogy jönnek? - húzza le a deret az orrnyergéről hűvös barátom.
- Sose hagynának ki egy ekkora vérfürdőt. - törlöm meg egy irgalmatlanul nagy korty után a számat. Majd elbizonytalanodva nézem, ahogy egy szikra tovaszáll a kezemről.
- Ez biztos, hogy martalóc sör? - ragadom meg Terry nyakát.
- Hát... Inkább sárkányköpet. - hörgi.
- Na, baszd meg! - vágtatok a pottyantós felé mielőtt túl késő lenne.
-Na, baszd meg! - sikoltja édesapám epeképe, amikor egy kis szünet után megérkezik a lángtenger.
Life is a Highway. - dünnyögi egy idegen világ dalát, valahol az Eb porondján egy bárd.