Az előző fejezet tartalmából:

Béla... szemzsák... összeherézett csempe... öreglány

Főbbváros tanácsterme, kb. most.

A vitatkozó politikusok hangorkánja lassan az őrületbe kergeti Brumát. Kövér, zajos alakok vesztegetik az idejüket, amikor minden eltelt perccel egyre közelebb kerül a veszély. Baljós hírek érkeznek északról. Egyre több forrás számol be azonos eseményekről, ezek már többek holmi pletykáknál. Ezek már tények. 
- A Ganésowich fiú hordájának nem a várossal van baja, csakis a Kocsma Köztársaság tanácsának egyik tagjával. Azzal a Zebed nevű mocskos kis zöldbőrűvel. - fröcsögi a polgármester, miközben egy nyálcsík csorog le az izzadt tokájára. - Azt mondom nyissuk meg a kapuinkat, hogy szabadon átkelhessen a városon. A Köztársaság, amúgy sem egy elismert közösség. Iszákosok gyülekezete, akik mérgezik büszke nemzetünket.
- Úgy van! - dobogja fényesre lakozott, aranyplakettekkel díszített padjain a többség.
Bruma keze ökölbe szorul, ahogy egyre közelebb kerül a termen belüli vereség. Lassan felemeli a bal karját, és vár.
- Úgy látom a Retkes Pajzsok parancsnoka szót kér! - zengi a házelnök, csitítva a háborgó tömeget.
- A parasztfiú hallatni akarja a hangját. - röfögi gúnyosan a polgármester, a hívei pedig követik. - Ám legyen.
Bruma határozott léptekkel a szószékhez lép, csaknem kétujjnyi vastagságú jelentésköteget csap a pultra.
- Uraim! - köszörüli a torkát. - Engedjék meg, hogy rövidre fogjam, mert úgy tűnik sokuknak ez nehezére esik.
- Micsoda pimaszság! - üvölti a polgármester.
- Hogy merészeli? Arcátlan. - suttogják több helyen is az összegyűltek között.
Az őrség vezetője elengedi a füle mellett ezeket a megjegyzéseket.
- Csak néhány szedet a jelentésekből: nekromanták gyűltek össze Lidérctornyánál, ez alig két hétnyi járóföldre van innen. Holló-kapunál eltűnt egy egész temető, a vérmedvék lejöttek a hegyekből, ahová visszaszorítottuk őket, egy hétnyi járóföld. A legutoljára elküldött felderítőinknek nyoma sincs, immár négy napja, se egy galamb, se egy futár. Az már bizonyos, hogy elkéstünk, de a várost még idejében le tudjuk zárni, a védelmet megerősíteni, hogy a völgyön ne jusson be, akármi is közeleg. - Uraim, könyörgök hallgassanak a józan eszükre! Hatalmas tévedés lenne azt hinni, hogy a horda csak úgy békésen átvonul a városon. Nem mellékesen emlékezzenek Zebed és a csapatának mennyi mindent köszönhet e város! Bassza meg, lényegében a munkájuk miatt álltunk talpra.
- De aranyos. A kis rajongó mindjárt elkezdi a példaképének a faszát szopkodni. - a tömeg egy emberként röhögni kezd.
- Ha ennyire semmibe veszik a mondanivalómat, akkor ezennel lemondok a posztomról, és elvonulok az embereimmel. - fordul maga mögé, de csak lesütött tekinteteket talál. - Srácok? - hebegi elcsukló hangon.
- Úgy tűnik egyedül van. - pöffeszkedik a házelnök.
- Mentek a picsába. - markolja a szószék korlátját Bruma elfehéredő ujjakkal.
- Nem értettem jól. - kap a füléhez a polgármester.
- Akkor elismétlem te dagadt geciputtony; mész a jó büdös picsába! Te és ez az egész kibaszott bohóccsapat is.
- Rendet, parancsok erősen ajánlom fékezze a nyelvét! - próbál fakalapácsának csapkodásával rendet teremteni a házelnök.
- Mi az kovácsinasnak túl gyenge volt karja? - sziszegi Bruma.
- Hitvány paraszt! - üvölti az elnök. - A vezetőkkel szembeni tiszteletlensége és posztjának elhagyása miatt tömlöcbe vettettem. Vezessék el!
A teremőrök körbekerítik a fiatal férfit. Kezeiket fenyegetően a bunkósbotjaikon nyugtatják.
- Ám legyen. - tartja maga elé a karjait Bruma.

Három napnyi járőföldre Főbbvárostól északra.

- Anton! - kiált a menetoszlop elejére S.E.A.N., miközben a felderítőkkel előrobog az erdősávból a lassan vonuló élőholtakból, vérlényekből és több ezrednyi gusztustalanul egzotikus alakokból álló horda vezetőjéhez. - Megvan! Megtaláltam az Özvegyet! De tárgyalni akar veled.
- Milyen messze van? - érdeklődik a kamasz.
- Egy órányi könnyed vágtára kelet felé. - mutat az erdő irányába a hadvezér.
Anton megállásra inti a sereget. 
- Van egy falu előttünk, a neve Tobzos-lyuk. Várjatok ott, fosztogassatok, öljetek, vagy bánom is én! Steve mutasd az utat!
- Igenis. - bólint S.E.A.N., és vágtára fogja a lovát.
Nem sokkal később egy dombhoz érnek. Sűrű köd ül a lábánál. Ahogy közelebb érnek Gané meglátja, hogy legalább száz sírkő terül el szétszórtan az oldalában. A talajt csaknem alkarnyi vastagságú vörösen lüktető érhálózat borítja. Egy hollókárogás nem sok, annyi sem hallatszik a környéken. Anton szinte csak a saját légzését hallja, és Steve páncéljának halk csörömpölését. Hirtelen lepattan a lováról. Megesküdne rá, hogy a föld meleg a talpa alatt, és mintha lüktetne.
- Özvegy! - kiáltja el magát.
Hosszú másodpercekig nem jön válasz, majd a domb lábánál egy hatalmas repedés fut körbe, hangos morajlás közepette. És a domb felemelkedik. Anton fürgén hátrálni kezd, ahogy a domb aljából nyolc ízelt láb bukkan elő, a tetején pedig egy félmeztelen humanoid lény emelkedik ki, a maga gigászin kecses módján. Kék erezettel átszőtt, tejfehér keblein pára csorog. A temetőt, és a dombot úgy viseli, akár egy szoknyát.
- Nem tanítottak meg arra, hogy fegyvert szegezve nem illik tárgyalásba kezdeni fiú. - zengi mosolyogva az óriási pókasszony.
- Tessék? - nyel egy nagyot a kamasz.
- Khmm, áll a farkad kölyök. - suttogja Anton bal válla mögül Steve.
- Ó, a francba! - próbálja lefogni a kezeivel a fiú.
- Ne cibáld, csak rontasz rajta! - csitítja a hadvezér. - Vedd el a kezed, hadd segítsek!
- Mi? Fúj! Nem! - löki el magától Gané.
- Nem úgy főnök. - szabadkozik S.E.A.N.
- Mégis, hogy csitítgatnád az erekciómat?! - dadogja Anton.
- Uraim, ha nem tévedek tárgyalni jöttek. De lassan kezdem azt hinni, hogy csak azt akarják, hogy nézzem, ahogy... - somolyogja az Özvegy.
- Mit kérne azért, hogy hadba vonuljon az oldalamon a Kocsma Köztársaság ellen? - húzza ki magát a fiú, amivel csak azt éri el, hogy a sátra még szembetűnőbb.
- Zebed fejét. - vágja rá határozottan a gigász. - Az egyetlen férjem, aki túlélt. Pedig azt nem illik.
- Eddig miért nem próbálta megölni? - lép előre Steve.
- Hatalmas vagyok, de mégiscsak egyetlen lény. De az a hír járja, hogy többé már nem. - kacsint Ganéra.
A hadvezér egy lépést tesz balra az alig láthatóan remegő kamasztól.
- Te most?
- Yep. - pirul el Anton.