az előző fejezet tartalmából:

...kusza ágak, erős farkak... Hans Zimmer... halálvágy... plot armor

A Horda keblének hegye

Necrolett verejtékező testtel, tarkójára és homlokára tapadt hamuszürke hajjal, tőle szokatlan finomsággal a földre ereszti a Jó Veréshez Szól a Józsát. Majd indokolatlan erőszakkal feltépi a fedélzetet. Mind a konyhában, mind a kapitányi kabinban sokkos állapotban fetrengő hőseink a leváló hajótest felé emelik tekintetüket. Kong talán egy kicsit tovább is elidőzik eme pusztító erő tulajdonosának tesi adottságain, mire Eve egy jól irányzott mozdulattal, pillanatnyi bosszankodásában letépi Packur frissen visszanőtt farkát (leszakadt egyáltalán?).
- Ezt most mé'? - sziszegi egykedvűen a gyíkember.
- Jelzésértékkel. - jelenti egykedvűen Eve, mialatt Kong elkapja a tekintetét az anatómiai domborzatról, és nagyot nyelve Béla mögé lép.

Nektek sem tűnt fel, mi? Vagy igen? Na mindegy. Az előbb említett karakterek már rohadtul nem ezen a helyszínen tartózkodnak. De azért kiemelem, hogy lássátok a szerző is ember, és marha nehéz, egy olyan, általában keményen ittas állapotban megírt sztorit csaknem két hónap után folytatni, hogy az ember józan. Na jó. Két korsó sör... meg egy gin (sponsored by Sheldon's). - a szerző

- És most akkor mi lesz? - nézi Második a gyümbölcset, ahogy eltűnik a fejük fölül a fedélzet, és a közelgő alakokat keretező ablak.
- Most... - teszi túl magát Polter dad jokeján. - A dolgok mélyére ások. - válaszol Barack és hetykén füttyentve magához hívja a madarait.

Raktér (immár tető nélkül)

- Szerintem észrevett minket. - néz ki a láda résén Ziklon.
- Szia, anyus. - köszön mosolyogva a pókasszony.
- Aranyom. - rúgja fel a fedelet a vén goblin. (Anyád a vén. Korán jött Zebed!) - Talán lehetne arról szó, hogy nem ölitek meg a fiamat?
- Még nem hálta el a nászéjszakáját! Tudja, hogy abba bele kell halnia.
- Azt hittem burjánzó szexuális kapcsolatotok volt.
- Az esküvő előtt. Mivel védekeztünk, még nem kell leharapnom a fejét, és kiszívni a testnedveit az utódainknak.
- Azt mondod, már lehetnének unokáim?! - feddi meg Zebedet az anyja.
- Igen... ha meghalok. - sípolja a goblin.
- Csekély áldozat. - mormogja az anyja.

A VakUndVilágtalan

- Mégis mi a retkes faszér' kell dobálnod a darabjaidat Terry? - fejezi ki finoman magát a manó.
- Hanyag elegancia. - gyújt rá egy francia cigarettára a hóelementál, miközben jazz zene szól. 
- Tönkrebasztad a leszállópanelt, te barom! Ebben a fémtamponban fogunk megdögleni.
- Na végre! - örömködik Béla
- Semmi pánik! Így is leteszem a földre. - csoszog a botkormányhoz Packur.
- Mégis, hogy? - tárja szét a karjait Pangea J.
- A Jó Veréshez Szól A Józsán több éve nincs forgalmi. Ebből fakadóan se fék... Se kormánymű. De mégis betolatok vele párhuzamosan két twerkelő hangya potroha közé, úgy, hogy nem húzom meg.
- Twerkelő hangya? Olyan van? - húzza fel a bal szemöldökét a manó.
- Naná! Volt egy a lánybúcsúmon... csak hím. - matat az egyik panelen Eve.
- Van az a pénz! És a végén, ha eleget fizetsz hangyasavval spriccelik le a sebeidet. - markolja meg a bolyhos farkát Béla.
- Kedvellek, de... de ez egy nagyon DE... - hunyorog Pangea J. - Akkor hogyan tovább? - érdeklődik a gyíkembertől.
- Erre csak ránézek. - mutat a botkormányra Packur. - És becsapódunk oda. - mutat az egyik hordatagokkal ellepett domboldalra Packur.
- Lenne, egy java... - kezd bele Terry, de belefojtja a szót a vendégszeretettel átitatott domboldal.

A Horda, domboldal, keleti szárny, második század, hármas csoport, második sor

- Mindig is arra vágytam, hogy világot lássak. Hogy letegyek valamit az asztalra. Hogy a gyermekeim, akik otthon várnak a virágokkal és gerincoszlopokkal  körül ölelt kiskapuban, elmondhassák; hogy az én apukám egy háborús hős. Egy szörny, aki jobbá tette a világot. Aki élhető jövőt biztosított nekünk, más fajok kiirtása árán. Egy szerető férj, és apa, térdig gázolva az ellenség vérében. - ez futott át Koncoló Jeremy, A harmadik fejében, büszkeséggel domborodó mellkassal... ami sajnos nem volt elég büszkeahhoz, hogy felfogjon egy negyvenhéttonás fémtampont.