Az előző fejezet tartalmából:

tzatziki... kreatív alkotói pihenő... kicsit hangos... leállítás

Főbbváros... vagyis inkább a romjai

Először csak csepereg az eső, mintha a városlakók halálát gyászolná. Két égzengéssel később pedig éktelen haragra gerjed a természet. Dühöng, a maga módján átkozódik, ahogy a horda diadalittasan az ég felé üvölt egyetlen pokoli bestiaként. Jégeső zúdul a romokra, a nagyobb szemek fénylő gyémántként hasítanak vörös csíkokat Anton arcára.
- Egész szép időnk van. - emeli tekintetét az égre S.E.A.N.
- Olybá tűnik, a természet is a mi oldalunkon áll. - teszi karjait elégedetten a derekára Anton. - Itt megszállunk éjszakára! - fordul a horda felé. - Készítsétek elő nekem a polgármester lakosztályát.
- Ami azt illeti... - morzsolgatja ujjait félszegen egy sárkányivadék. - ...mindent felperzseltünk, vagy porig romboltunk. A vártornyokat beledózeroltuk a tömlöc járataiba, feltöltöttük velük a várárkokat stb., szintbe hoztuk a várost.
- Akkor nincs mese tovább kell menetelnünk dél felé. Egy ilyen koszfészekben mégsem maradhatunk. Sokkal több a hulla, mint amit a szörnyeim meg tudnának enni. Így felütheti fejét valami nyavalya: pestis, fekete halál, vagy dögvész. - ül vissza a férge hátára Ganésowich.
- Szóljunk neki, hogy a három ugyanaz? - rángatja meg a sárkányivadék S.E.A.N. nadrágszárát.
- Fáradtak vagytok, vagy vérre szomjaztok? - fordul a kamasz a seregéhez.

Árnyék kúszik a feje felé, eltakarva előle a vérvörös Holdat, ami amúgy sem látszódna, mert eltakarják a felhők. De ott magasodik az Özvegy. Csupasz mellein dobol a jégeső. Anton ülőhelyzetet vált a nyeregben, amolyan kisasszonyosra.
- Ne késlekedjünk! Zebed már biztosan lelkesen várja, hogy egy verejtékfacsaró aktusunkat követően lenyaljam a nyakáról a sós cseppeket, majd letépjem a fejét. Beleborzongok a kéjbe már a gondolattól is. - siklik végig tenyere a temetőszoknya szélein.
- Már megint minden tiszta lucsok! - robban ki sírjából egy elégedetlen élőhalott.
- Talán nem ártana felkapnunk a köpenyeinket. - kotorászik a zsákjában S.E.A.N. - Úgy látom mindjárt esik.

A természet zavarában úgy dönt, hogy mára látott már eleget, így elvonul meddő vulkánokat számolgatni.

Pokol

- Ez a csepp jány meg hova lett? - vizsgálgatja a VakUndVilágtalan által összetaposott répaágyás helyét könnyes szemmel Eve.
- Van egy sanda gyanúm, hogy összeszedi a többieket. Talán tudja hol vannak. - nyújt egy zsebkendőt a pokol urának Barack. - Talán nekünk is szedelődzködnünk kéne.
- Kong? - fordul a férjéhez Eve.
- Miért mindig a legzsengébbeket?! Miért?! - üvölt az ég(? - nem tudom a Pokolnak milye van. Mennyezet? Pokolzat? Gyér szókincs?) felé a kapitány miközben egy jobb sorsa érdemes jégsaláta levelet lóbál a kezében.
- Eh. - legyint Eve. - Packur! Hogy áll a Jó Veréshez Szól A Józsa? - ballag a gyíkember felé.
- Szerkezetileg nincs komolyabb baja, de kissé híján vagyunk a legénységnek. - vizsgálgatja a kötélzetet a hüllő.
- Munkanélküliek mennyire hamar tudnának beletanulni a tengerészetbe? - érdeklődik Barack.
- Két, talán három év. Ha jók a képességeik. - vakarja az állát Packur.
- Annyi időnk nincs. - mormog Eve.
- Vagy ez, vagy tengerésznek születik valaki. - tárja szét a karjait Ontafir.
- Háh. - méricskéli a távolabb Zokogó Kongot Eve.
A majomember, mintha csak megérezné, hogy neki most kulcsszerep jut, félszegen feláll a jégsaláták mellől.
- Ami azt illeti nekem most fáj a fejem.

A Semmi

- Úgy látom végre történik valami. - tekint fel Béla hajának fonogatásából J.
- Ideje volt. Teljesen elfelejtettem, hogy mit is keresünk itt. - törli le az odaszáradt nyálat a szája sarkából a félkómás Zebed.
- Én is meséltem meg te is.
- Amúgy, hogy is van ez az elbeszélő mód? - fordul felém Dym. Hála az égnek nadrágban.
- E/3, esetleg T/3 ha én is itt vagyok, de amikor Zebed viszi a boltot, akkor E/1.
- De te mindig itt vagy nem? Vagy kiadod a melót szellemíróknak?
- Ha vannak is itt-ott logikai és narratív bakik, ne most kezdjünk el lovagolni rajtuk jó?
- Itt-ott?! - csattan fel J. - Mindegy, faszom belé. Srácok a VakUndVilágtalanba! - utasítja a többieket a csepp kis jány. - Dym, ha lennél szíves húzd be az ajtót... tudom nadrágban vagy kivételesen, de ne zárd oda a farkad megint!

Pokol

- És akkor most itt mi is történik? - nézi a távolban sikoltozó Kongot Packur, ahogy Eve a földön maga után cibálja a kert melleti pajtába.
- A természet csodája. - húz ki egy húscafatot a füléből Második. - Egyszer láttam erről egy vándorelőadást a főtéren a híres biológus Dávid Ateremburájától.
- Tudjátok, amikor egy félmajom (vagy majomember? - őszinte leszek, ebben nem voltam valami konzisztens) és egy testrabló pokolfajzat utódnemzésre adja a fejét, akkor...
- Igen? - fordult érdeklődve Ontafir a lányhoz.
- Igazából ennyi, itt lebuktam egy zsebmetszés közben, és elhurcoltak az őrök. - vonja meg a vállát Második.

A VakUndVilágtalan hatalmas robajjal csapódik be a Jó Veréshez Szól A Józsa mellé, kis híján kilyukasztva a hajótestet.
- Úgy látom mindenki megérkezett. - nézi mosolyogva a fémtestből okádva kivetődő színes seregletet Packur.
- Még mindig sportosan vezetsz. - öklendezi Zebed.
- Legalább én tudok vezetni. - nyomja le az öklét a torkán Pangea. - Ez az, jöjjön ki minden.
- Ez nem mérgezés, én nem... grááááh. - folytatja Zebed.
- Sssshhhh. - feszül neki J., és vállig eltűnik a goblin torkában.
- Ontafir!
- Zebed anyja! - üdvözli egymást a két régi barát
- Akkor én most kiborulok! - teszi hozzá Zebed apja, ahogy a krumpliágyás felszívja a kiborított epét.
- Barack! - húzza ki magát a goblin szájában csüngő manóval, és keblére öleli régi barátját.
- Akkor most mi lesz?
- Sörhabra szállunk, tajtékot ver a fröccs és a pezsgő, minden tömény feles a neveinket fogja zengeni, mert ma végre megvédjük...
- A világot! - vág közbe Második.
-... a kocsmámat. - fejezi be Zebed.
J. ingerülten kicsúszik a két férfi közül és gyomron öklözi a zöld kóklert. Az térdre rogy és védekezésképpen az arca elé emeli a kezét.
- Na jó, ha belefér a világot is. - nyöszörgi a goblin.
J. elégedetten biccent a fejével.
- Amíg elkészül a legénység pakoljunk! - adja ki az utászt Ontafir.
- Készül? - érdeklődik Terry.
- Elolvadnál, ha belemennék a részletekbe. - húzza ki magát Második.
- Nótára csürhe banda! - sziszegi az elsőtiszt.
- De azt sem tudom, hogy mit kelle... - szabadkozik Dym.
- Nóóóóóóóóóóóóta! - üvölti a gyíkember.

- Meglepően jól szólunk. - hümmögi Bru.
- És te mégis ki a tököm vagy? - fakad ki Barack.