Valahol az epében

Baromi nagy mákotok volt, hogy Zebed elhányta magát, amikor az ifjak elkezdték a vérfürdőt. - fordul Bruhoz és Mortedhez a goblin faterja. - Igaz, túl messze gyűltem tócsába, hogy a többieket is be tudjam rántani.
- Tudom, hogy versenyszerűen rohadok, de ez... ez kurva undorító. - mutat a zöldesbarna mindenre az élőhalott. - Bru?
- Emlékeztet a gyermekkori otthonomra. - tocsog vidáman a szöttyögő talajon Bru.
- Alkoholisták voltak a szüleid? Sajnálom kölyök. - szegi le tekintetét Morted.
- Nem. Legalábbis nem hinném. Hány hordó ser a sok, mondjuk délelőtt? - érdeklődik a férfi. - Nem, a szüleimet állandóan gyomor és egyéb emésztőrendszeri mizériák kapták el.
- Talán köze lehet, ahhoz, hogy "hány hordó ser a sok?". - motyog magában Polter.
- Hé? - szegezik ujjaikat a többiek Zebed apjára.
- Nem, nem. - ezt már biztosan eljátszották a volt nejemmel is. Nem fogunk itt most össze-vissza metáskodni. Rengeteg dolgunk van. Valahogy segítenünk kell a többieknek.
- Kell egy terv. - vakarja meg a mellkaskosarán átnyúlva összeaszott szívét Morted.
- Nem nyírhatjuk ki a majmokat, hiszen csak gyerekek. - kezd bele Bru.
- De talán megnevelhetjük őket. - fejezi be Polter.
- Fizikai fenyítés? - dobja fel a labdát a zombi.
- Hosszútávon nem effektív. - kapja el a semmiből ott termett sportszert Bru.
- Talán vázolhatnánk a jövőbeli kilátásaikat egy negatív példával. Hátha megjön az eszük. Mint például, amikor egy narkósnak megmutatják, hogy milyen szar az élet tisztán. - túr bele nyálkás hajába Polter.
- És ha nem csak az éhség volt a baj? - ötletel tovább Morted. - Családi háttér? Rossz nevelés? Vagy annak hiánya?
- A rossznak? - hümmög Polter. - Meglehet. - De lehet csak túl sokat látunk bele, és tényleg csak a szűkösen kiporciózott étel a ludas.
- Próbáljunk meg a józan eszükre hatn! Egy kis lelki testtől testig. Érintsük meg a négyszemköztjüket!
- Neked mégis mi a faszom bajod van? - fintorog Bru felé Morted.
- Most mé'? - nyúl el a férfi szája.
- Az élet egy nekrofilm, és mi mind filizálva vagyunk benne. - csorog le Morted egyik fülcsonkja az állán.
- Srácok, jól érzitek magatokat? - ragadja meg a másik kettő vállát Polter.
- Valami elemészt... - kántálja a zombi.
- Valami felkavar... - száll be mellé Bru.
- Valami a savból életre kél...
- Valaki az epétől keserűségekről regél...
- Szent májrepedés! - hebegi Polter. - El kell tűnnünk erről a síkról, de kurva gyorsan!
- Mégis miért? - kérdezi bódultan, nyálát csorgatva Morted.
- Mert eljő a Más Nap. - tekint a gyomorforgató horizontra az epével suttogó.

Még mindig pár böfögésnyire a Véletlen Ebtől északra

- LSD-trip színű az égbolt. Nagy csata lesz. - méricskéli az égboltot S.E.A.N.
- Már nem lehetnek messze. Lassan mindenki a helyére kerül. - szorítja meg hatalmas férgének kantárját Anton.
- Az embered biztosan tudja mi a dolga? - támaszkodik egy korhadt fatörzsnek a hadvezér.
- Ez csak természetes. Roland pontosan tudja mi a feladata.

Egy nem egészen meggyőző pontos tudással innen délre

- Törjük össze Zebed szívét! - ismételgeti magában a frissen feltámadt csatlós. - Minden az enyészeté lesz, mi szívének kedves. Minden, de MINDEN! BÁHÁHÁHÁHÁ!!!
- Annak ott mi baja van? - érdeklődik az egyik vendég a Véletlen Ebben az egyik ablak előtt ülve.
- Nagyon úgy tűnik, hogy fogalma sincs, hogy mit is kellene kezdenie az életével. - temeti bajszát korsójának sűrű habjába a másik.
- Talán csak utolérte a másnaposság. - emeli felespoharát köszöntőre az ivócimborája.
- Igen, a Ganéshowich-kölyök terve parádés. - dörzsöli össze két tenyerét Roland... és a hasfala ijesztően rohamos tempóban növekedésnek indul, mint a sósmocsári heretorkú béka nyaklebenye párzási időszakban. Majd nevezett karakterünk teste egy gyomorforgató reccsenés kíséretében - jó szókásához híven - cafatokra robban.
- A büdös francba, hogy utálom én ezt. - próbálja Roland egy bőrdarabját kipiszkálni a füléből Polter.
- Ez mégis mi a hányás volt? - szorítja karjait a bordáihoz Bru.
- A Más Nap ránk ragyogott! Nagy kegy ez, de nem éppen kellemes. - nézi a körme alá ragadt szövetdarabot az epével suttogó. - Így járhatok ezen a síkon, mégegyszer.
- Háh, fura. - húzza le magáról a fejére tekeredett belsőségeket Morted.
- Mi az? - fintorog Bru.
- LSD-trip színű az ég, hirig lesz. De hol lehetnek a többiek? - köt egy bélsálat a nyakába Morted.

Mégebben mindig pár böfögésnyire a Véletlen Ebtől északra

Antonék tábora felett egy halovány üstökös pislan fel. Egészen hajószerű. Sőt, talán nevezhetjük hajónak is. A fedélzetén egy rakat visítozó vérszomjas majommal. És a velőtrázó sikoltozások között megesküdne rá az ember, hogy egy manószerű lény azt üvölti, hogy:
- Kurvára remélem, hogy Eiichiro Oda ezért nem fog perelni!